2024.04.12. 17:45
A Felvidékről kitelepített magyarokra emlékeztek
A Felvidékről kitelepített magyarokra emlékeztek pénteken Békéscsabán, a városháza árkádsorán elhelyezett emléktáblánál. A lakosságcsere keretében ötszáz felvidéki magyar család érkezett Békéscsabára. Új életet kezdtek a városban és a környező tanyavilágban. Hetvenhét éve április 12-én indították el a Felvidékről az első transzportot a vagonokba kényszerített magyarokkal.
A város vezetői is megkoszorúzták az emléktáblát. Fotó: Licska Balázs
Szarvas Péter polgármester megemlékező beszédében azt mondta, hogy a második világháború a felvidéki magyarok számára nem a békét hozta el, hanem a jogfosztást, az üldöztetést. A közzétett Beneš-dekrétumok az őslakos magyarság kiűzetését szolgálták, azok számára, akik megkapták a kiértesítést, az úgynevezett fehér lapot, nem volt menekvés.
Megfosztották őket állampolgárságuktól
Hozzátette, hogy a felvidéki magyarok 1947-ben és 1948-ban tragédiát éltek át, amikor a csehszlovák állam megfosztotta őket állampolgárságuktól, vagyonuktól, kiűzte őket a szülőföldjükről, megtiltotta számukra a magyar nyelv használatát. A lakosságcsere-egyezmény alapján megkezdődött a kitelepítésük, és elindultak az első szerelvények.
Több mint 76 ezer magyart szállítottak ide, és 60 ezer szlovák választotta a kiköltözést. Közben az őslakos magyarságot erőszakos eszközökkel akarták rávenni arra, hogy vallják magukat szlováknak, és 327 ezer felvidéki magyart nyilvánítottak szlovákká.
Példát mutattak magyarságból
Az áttelepített magyarok egyetlen bűne az volt, hogy magyarok voltak. Az utazással töltött egy-két hét a pokol volt a számukra, nem tudták, mire számíthatnak, hova tartanak. Békéscsabára 500 felvidéki magyar érkezett, akik a településen és a környező tanyavilágban kezdtek új életet. Nem háborogtak, kemény munkával és erős hittel kezdték újra felépíteni az életüket.
Hangsúlyozta: az átélők példát mutattak kitartásból, a munka becsületéből, a hit megtartó erejéből, a népek békés egymás mellett éléséből, a szülőföld szeretetéből, a magyarságból.
Erősödött az élni akarás a Felvidékről kitelepítettekben
Az eseményen felolvasta visszaemlékezését – egy pályázaton díjazott írását – Fülöpné Fischer Katalin nyugalmazott iskolaigazgató, akinek „egy nagy ruháskosár volt a háborús babakocsija”. Mint fogalmazott, 1947 nyarán, amikor 2,5 éves volt, marhavagonokban érkeztek Békéscsabára, a vasútállomáson rengetegen voltak. Egy teherautóval vitték őket egy házhoz. A ládák bontatlanok maradtak, bíztak abban, hogy visszatérhetnek. Aztán, ahogy fogyott a remény, úgy erősödött az élni akarás. Bár élete Békéscsabán teljesedett ki, komáromi gyökereit soha nem felejti.
Megkoszorúzták az emléktáblát
A megemlékezésen jelen volt Barcs Anikó, Barcsné Csizmadia Margit, Vágfarkasd díszpolgárának lánya, aki édesanyja halála után viszi tovább a 77 éve történt események emlékét. Egy dallal közreműködött Rakonczai Kata Bíborka, a Békéscsabai Bartók Béla Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola tanulója. Többen megkoszorúzták a városháza árkádsorán a Felvidékről kitelepített magyarok emlékére emelt táblát, a város nevében Szarvas Péter polgármester, valamint Nagy Ferenc, Paláncz György és Varga Tamás alpolgármesterek.
