Vendég a házban

2024.01.18. 06:30

Nosztalgiázó orosházi méhészek: felháborodást keltett a facsonkítás

Vendég a házban: az Orosháza Város és Körzete Méhész Egyesület Thék Endre utcai székházában kedden este nagy élet volt. Az idei év első hivatalos vezetőségi ülésén arról is egyeztettek, hol s hogyan rendezik meg a márciusi évadnyitó báljukat. És vártak egy meghívott vendéget: az 1913-ban alapított egyesületük egyik alapítójának az unokáját.

Csete Ilona

Az alapítókról a nagy tabló: ezt Klára anyukája adta a méhészeknek, a székházban méltó helyére került.

Fotó: Csete Ilona

Múltkutatásban jeleskednek az orosházi méhészek. Erről árulkodnak azok a relikviák, tárgyi emlékek, amiket már összegyűjtöttek, őriznek s kiállítottak a szépen felújított székházukban. De mit érnek a tárgyak, ha történetük a feledés homályába vész... Ezért is tartják fontosnak, hogy folyamatosan keresik azokat a méhészethez, az egyesülethez kötődő embereket, akik emlékeikkel feleleveníthetik a múlt egy-egy pillanatát, a valaha Orosházán méhészkedőknek ezzel is emléket állítva. Ilyen személyre bukkantak Adonyi Klára személyében.

A napjainkban már 111 éves Orosháza Város és Körzete Méhész Egyesület falán, egy szépen keretezett tablón tekint le a jelenre a sok alapító. Az arcképek között az elnök: dr. Borcsiczky Dezső. Az ő unokája Abonyi Klára, aki ellátogatott kedden este a méhészekhez. Egy véletlen hozta össze őt és az egyesület tagjait: a decemberi gyulai mézes fesztiválon az orosháziaknak megjegyezte valaki, hogy ismer egy hölgyet, akinek az apai nagyapja nem más, mint... 

S ahogy azt az egyesület fennállásának a 100 éves évfordulója alkalmából, 10 éve a Magyar Mezőgazdaság dióhéjban visszapillantott a múltba...

Abonyi Klára és Halustyik Laci bácsi fellapozta az egykori jegyzőkönyvet. Fotó: Csete Ilona

,,Balassa János iskolafelügyelő, egykori egyesületi elnök az alábbiakat írta: Orosházán és vidékén a nagyszámú méhészek régi óhaja volt az egyesületbe tömörülés. Az óhaj csak óhaj maradt. Történt azonban, hogy 1913 tavaszán olyan kíméletlen módon csonkították az utcákon lévő fákat, hogy azoknak csak a törzse meredt az ég felé. Ezen fapusztítás annyira felháborította a méhészeket és a polgárság egy részét, hogy dr. Borcsiczky Dezső összehívta az alakuló értekezletet, melyet Bajor Antal, Borcsiczky Károly, Gáspár István, Kovács Sándor, Sin István, Szalay Kálmán, Gombkötő Péter, dr. Vangyel Tibor, Zatykó András, Zatykó József készítettek elő. Az alakulás 1913. február 23-án történt, s ezen 54 méhész jelent meg, kik nagy lelkesedéssel mondták ki a méhész egyesületbe való tömörülést.”

A tabló láttán Abonyi Klára elmesélte, hogy nagyapja, a tiszteletbeli elnök, dr. Borcsiczky Dezső 78 évesen hunyt el. A II. világháború után kizárták az ügyvédi kamarából, elvettek tőle, a családjától mindent, bebörtönözték. S ami addig az élete volt, semmivé foszlott. Ebbe belebetegedett és ez vitte őt korán a sírba.

– A családunkban erről azután nem beszéltek, nem mertek beszélni, nekünk, gyerekeknek érthető módon nem meséltek. Édesapám is viszonylag korán meghalt, amit tudok, azt édesanyámtól tudom, családi összejövetelek alkalmából elkapott beszélgetésekből. A dolog érdekessége, hogy itt, a Thék Endre utcán áll az egykori, nagyapai házunk, csupán néhány házzal odébb a méhészek jelenlegi székházától. Néhány éve, amikor annak a háznak a padlását takarították, került elő ez a nagy tabló és anyukám hozta el ide, s látom méltó helyet találtak a múlt emlékének – tette hozzá Klári. Múltidézése során azt is elmesélte: miután kulákká nyilvánították őket, elbontották a Csizmadia Sándor utca végében álló tanyájukat, ahol a nagyapja egykoron méhészkedett. Nyoma sincs.

– A családi elbeszélésekből annyit tudok, az ügyvédként dolgozó és mellette méhészkedő apai nagyapám kedvtelése volt a kertészkedés, a gyümölcsfa-nemesítés. Apám mesélte egyszer, hogy a nagyapa diófaligetet ültetett, bizakodott, egyszer majd termőre fordul... de addigra elvették a tanyájukat, minden fát elpusztítottak a kertben.

A beszélgetés során az is kiderült, dr. Borcsiczky Dezső felesége Hajdú lány, az orosházi díszpolgár, dr. Hajdú Mihály édesapjának a testvére volt. A  híres nyelvész professzor Budapesten élt, egyetemi oktatóként dolgozott, de itthon, az édesapja nyomán (aki szintén az egyesület tagja volt), folytatta a Zombai utcai családi házban a méhészkedést egészen haláláig.

A tagok folytatják az elődök munkásságát

Abonyi Klára és az egyesület legidősebb tagja, Halustyik Laci bácsi, közösen folytatták a múltidézést. Belenéztek az egyesület eredeti alakuló jegyzőkönyvébe (1913. február 23.), amiben az is szerepel, hogy Orosházán, a Katona utcai iskolában tartották az ominózus összejövetelt. Szép kézírásával dr. Borcsiczky Dezső testvére, a tanító Borcsiczky Károly örökítette meg a történelmi pillanatokat az utókor számára.

Az egyesület elnöke, ifjú Rajki József a találkozó kapcsán megerősítette: elődök is sokat tettek az egyesületért, a méhészet fennmaradásért, a méhekért. E példa követendő, és az eltelt 111 év arra bizonyíték, az egyesület azóta is él, jelenlegi tagjai folytatják az elődök munkásságát. 

– Még mindig együtt vagyunk, gyarapodunk, őrizzük a hagyományokat, fejlesztjük közösségünket, építjük, kiterjesztjük kapcsolatainkat. Ezzel a jövőnket biztosítva.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában