Feltétlen bizalmat élvez a veteránautó, elstartolt a Wartburg DDR csapat

Márta Károly ötletgazda régóta szemezett már a Budapest-Bamako Rallyval, rengeteg felvételt megnézett, választott maga mellé társat is, de a férfi visszamondta a túrát. Így jött a képbe a békéscsabai Vásárhelyi Csaba, aki gondolkodás nélkül igent mondott.

– A Wartburg szeretete és a barátság is összeköt minket. Ugyanabban az évben, ugyanabban a csillagjegyben születtünk, húsz nap különbséggel. Károly bírja a hideget, én meg a hőséget, jól kiegészítjük majd egymást. Kétüteműje féltett kincs, nem kevesebb, mint 16,5 ezer kilométert fogunk vele megtenni, a tervek szerint haza is hoz minket. Egyéni vállalkozóként – Károly víz-gázszerelő, én belsőépítész vagyok – mindketten el tudunk szabadulni egy hónapra – mesélte Vásárhelyi Csaba. Hangsúlyozta, az autó 1988-as gyártmány, saját kezűleg készítették fel a nagy útra, megerősítették futóművét, teljesen felújították eredeti motorját és egy nagyobb generátort tettek bele.

– Ráncba szedtük,  jó állapotban van, maximálisan megbízunk benne, de nyilván nem ilyen óriási körre tervezték, tehát Murphy törvénye működésbe léphet. Komolyabb szervizelésre nem számítunk, bírnia kell a sivatagi terepet. Inkább a mentális felkészülés volt nehezebb, a rallyn éjjel-nappal össze leszünk zárva. Sokan kérdezték, fogjuk-e bírni, de úgy érezzük, ez a kaland lesz a barátságunk megkoronázása – részletezte, hozzátéve, erőnlétük megvan, visznek magukkal csabai kolbászt, házi pálinkát, szalonnát, konzerveket, sőt bográcsot is. Egyszerű pop in sátorban tervezik az éjszakákat, nap közben 36-38 fokkal számolnak, az éjszakákra viszont a fagypont közeli hőmérsékletek miatt minőségi hálózsákkal készülnek.

– Pamut ruhákat és úgynevezett sivatagi álcaruhákat pakoltunk be. Két kontinenst érintve 18 nap alatt kell végigérnünk a távon. Szlovénia felé indulunk, majd jön Olaszország, Franciaország, végül Spanyolországba vasárnap érünk. Onnan komppal kelünk át Tangerbe, ami 280 kilométerre van a marokkói Feztől, ahonnan rajtol az igazi sivatagi futam. Autózunk majd Nyugat-Szaharában, Mauritániában, Szenegálban, Gambiában, Guineában és Sierra Leonéban is. Azt pontosan tudjuk, hogy Afrikában semmi sem biztos, aggódik is a párom, de lesz katonai biztosításunk, ha kell, kimenekítenek. Védőoltásokat kaptunk, kötelező volt felvenni a sárgaláz ellenit és ajánlott volt a Hepatitis ellenit. Szedni fogjuk a maláriagyógyszert is, visszük a saját orvosságainkat, vitaminjainkat. A tervek szerint egy-egy etap (tizenöt vár ránk) végén majd bográcsozunk – részletezte Vásárhelyi Csaba. Hozzáfűzte, drukk sokáig nem volt bennük, várták az utat, de az utolsó napokban már tűkön ültünk.

– A család nem fogadta kitörő örömmel a kalandot, a párom nagyon félt, 2-es típusú cukorbeteg vagyok, de tudok vigyázni magamra, másrészt mindig kell az adrenalin. A felnőtt fiam és a két tinédzser lányunk persze lazábban szurkol. Európán belül fogunk tudni telefonálni, sőt a Wartburgunkban van kamera. Egyiptomban jártam már többször, szeretem Afrikát, de szó mi szó, kétüteművel sosem csinálta végig senki a Budapest-Bamakót. Lesz homokdűne bőven, de készültünk az esetleges elakadásra is. Lesz plusz üzemanyagunk, az autó generátorából tudunk áramot venni, onnan működtethető lesz a kishűtő is, amit viszünk. Sikerühet az álmunk – tette hozzá.