Előadás a temetőkultúráról: a sírkövek történelmünk bizonyítékai is

A „Temetőkultúráról... Csabán” elnevezésű rendezvényen két előadó tartott bemutatót, melyekkel betekintést nyújtottak a hazai temetőkultúrába és azok történelmi hátterébe. Az esemény a magyar kultúra napja alkalmából szervezett tíz napos programsorozat része. 

A rendezvényt Varga Tamás, Békéscsaba alpolgármestere nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy az alkalom a kultúrához kapcsolódó témakört járja körbe, a temetőkultúrát és a sírkertjeink gondozását.

– Egy egész örökkévalóság őrzi mindannyiuknak sorsát, rendíthetetlen, mint a kőzet, már nem is én ölelem őket – idézte Pilinszky János sírverséből. – A temető az a hely, ahová elhelyezzük a hozzátartozóinkat és biztosítjuk a búcsú és megemlékezés lehetőségét mindazok számára, akik emlékezni akarnak az elhunytra. A temető közösségi hely is, ahol a szaporodó sírok az adott település történetének egy-egy fejezetét alkotják és mutatják be. A mi kötelességünk, hogy ezek a fejezetek emberhez méltó tartalommal legyenek megtöltve. A temető és a temetőben található sírkövek múltunk, történelmünk kézzelfogható bizonyítékai is. A sírokon található sírfeliratok szintén egyfajta üzenetek lehetnek számunkra. Egy-egy történet egy-egy fejezet bontakozik ki, család és város életében – tette hozzá.

Elmondta, hogy Békéscsaba önkormányzata két temetőt tart fent, két sírkertet gondoz. Az egyik a gerlai, a másik a mezőmegyeri. Valamennyi temető ezen túl egyházi tulajdonban, működtetésben, fenntartásban és gondozásban van. Ez egy picit behatárolja az önkormányzat feladatkörét és hatáskörét. 

– Ha csak az elmúlt évekből egy két fontosabb momentumot kiemelnék, abból is látszik, hogy az odafigyelés a lakosság, mind az önkormányzat részéről jelen van. Azt gondolom a mai tanácskozás is az összefogásnak, a szisztematikus együttműködésnek lehet egy jó mérföldköve – részletezte.

Gecséné dr. Tar Imola tájépítész mérnök és egyetemi docens érdekes előadást tartott a történeti temetőkről és a temetők védelméről. A beszámoló során részletesen ismertette, hogy hogyan alakult ki a hazai temetőkultúra a középkortól napjainkig. Az előadás során elmondta, hogy milyen módon lehet megőrizni ezeket a temetőket, valamint azok védelmének különböző formáit, melyek jelen vannak a városban. Továbbá kitért arra, hogy Békéscsabán milyen jellemző temető típusok találhatóak.

Ezt követően dr. Sicz György aranydiplomás kertészmérnök beszélt a Kastélyi evangélikus temető (Lencsési úti – a szerk.) rekreációs lehetőségeiről.

– A motivációm köszönhető Gróf Széchenyi István bölcs mondásának, hogy elkezdtem foglalkozni ezzel a témával. Megközelítőleg fél évszázada kezdtem el érdeklődni a helytörténeti kutatás iránt – nyilatkozta. 

Az előadáson bemutatta Békéscsaba ismert temetőinek statisztikáját. Összesen 28 temető található a városban, ebből 11 aktív, míg 16 zárva van. Érdekességként említette a lezárt és teljesen felszámolt temetőket. Kronológiájában is bemutatta ezen helyek fejlődését és történetét. A Kastélyi temetőre kitérve részletezte, hogy 1848-ban nyitották meg, és első „lakója” Wilim Jánosnak, a legtekintélyesebb csabai evangélikusnak a lánya volt. Később ide költöztek a notabilisek is, szigorú szabályok és a vagyonosságuk alapján. Ez a temető a 19. századi múltunk öröksége.