Az aradi vértanúkra emlékeztek Eleken

Szelezsán György polgármester megemlékező beszédében elhangzott, hogy a többszörös császári-cári túlerővel szemben az 1848/49-es szabadságharc alulmaradt. Az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétel után Pétervárad, Munkács és Komárom védői még egy ideig tartották magukat, de októberre már mindenütt győztek az ostromlók. A szabadságharc korábbi sikerei által megalázott birodalmi tisztviselők számára pedig eljött a bosszú ideje.

Julius Haynau császári táborszernagy, főparancsnok utasítására 1849. október 6-án Aradon kivégezték a szabadságharc egy altábornagyát, tizenegy vezérőrnagyát és egy ezredesét. Ugyanezen a napon mártírhalált halt Pesten Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke. Szomorú napja ez történelmünknek, olyan nap, ami fájóan emlékeztet egy nemzeti összefogás kudarcára, ugyanakkor megmutatja azt is, hogy mekkora hősök, milyen tehetséges emberek küzdöttek az önkény ellen.

Ugyan a szabadságharc kudarcot vallott, de a küzdelem nem volt hiábavaló, a nemzet megérezte erejét, és ki tudott egyezni elnyomóival, elindult a haladás és a fejlődés útján, amit többé nem lehetett visszafordítani.

Szelezsán György hangsúlyozta, amikor az aradi vértanúkra gondolunk, emlékezzünk arra, hogy nem teljesen hiába haltak mártírhalált, mert ma is milliók emlékeznek rájuk emelt fővel, annak a nemzetnek a tagjai, amiért annyit küzdöttek. Életüket adták tehát a magyar szabadságért. Emlékezzünk továbbá kegyelettel mindazon magyar hősökre, akik életükkel örök érvényű példát mutatnak nekünk, késői magyaroknak becsületből, tisztességből, bajtársiasságból, helytállásból.