A tanyasi iskolai évek meghatározók voltak

Hatvanöt éve diplomázott, több mint negyven esztendeig tanított Kamuton Raffay Györgyné Gyebnár Julianna. Szeretett pedagógusi pályája a tanyasi iskolában vette kezdetét. 

–  Kamut-pusztán helyezkedtem el 1957-ben. Elsőtől negyedik osztályig tanítottam a gyerekeket, olyan harminchárman jártak hozzám a környékből. A kezdő fizetésem 900 forint volt, pont annyiba került az a szovjet, piros bicikli, amit részletre vettem, és amivel, ha esett, ha fújt, hat-hét kilométert tekertem naponta – emlékezett vissza Julika néni, aki a kamuti Kossuth utcában látta meg a napvilágot egy egyszobás, földeskonyhás házban. Nyolcan voltak testvérek, tisztes szegénységben éltek.

– Édesapám napszámos volt, később a gépállomáson dolgozott. Sorra születtek a testvéreim, engem a nagymamám vett magához. Náluk nevelkedtem, csak ünnepnapokon és disznótorokkor mentem haza. Jó sorom volt, mindnyájan nagyon szeretettek – sorolta Julika néni, aki már kicsi korától kezdve pedagógusi hivatásra készült.  Mindig ő volt a felvigyázó, első osztálytól példaképként tekintett a tanítóira, és megfogadta, hozzájuk hasonlóan fogja szeretni a gyerekeket.

– Máig előttem vannak a tanyasi emlékek, sokszor főztem teát a tanítványaimnak, kentem a zsíros, lekváros kenyereket, mostuk lavórban a sáros csizmákat. Úgy bántam velük, mintha a sajátjaim lettek volna. Elértem, hogy rám is figyeljenek, de azért önállóan is tudjanak dolgozni – mesélte Raffay Györgyné, aki három évvel később megesküdött. Agráregyetemet végzett férjével kiköltöztek a tanyavidékre, kérvényezték, hogy Gyuri bácsi felső tagozaton taníthasson, Julika pedig továbbra is az alsósokkal foglalkozott. Szép időszakot éltek, a tanyasiakban becsületes, derűs embereket ismertek meg. 

– Három évig éltünk a tanyán, oda született a lányom. Aztán 1963-ban lett modern emeletes iskola Kamuton, a férjemnek pedig ajánlottak a téeszben állást, állattenyésztési agronómus lett. Pedagóguskölcsönből megépült a házunk, ahol most az egyik unokám családjával élek együtt. A fiam '64-ben jött világra, anyósomék akkor költöztek hozzánk. Sütöttek, főztek a gyerekekre, én pedig nyugodtan tudtam tanítani a kis elsősöket, másodikosokat. Nagy örömömre, sokan választották tanítványaim közül a pedagógusi pályát, de lett könyvtáros, orvos, sőt polgármester is – részletezte Raffay Györgyné. Hozzátette, amikor az iskolaigazgató nyugdíjba ment, őt kérték fel helyettesnek. Elvállalta a feladatot, de kérte, taníthassa tovább az osztályát. Egészen hatodikig volt a pótanyukájuk, a diákok bearanyozták a nyugdíjazás előtti éveit.

– Voltam tanácstag, majd a rendszerváltás után képviselő is. A tiszteletdíjamból csináltattam a templomi emléktáblát a háborúban elesett kamuti áldozatoknak. Már nem áll a tanyasi iskola, de büszke vagyok arra, hogy emlékére szintén táblát avattak a központi iskola falán 2017-ben. Férjem volt a helyi vadászelnök; már áll az a síremlék is a temetőben, amit a helyi, a mezőberényi és a kétsopronyi vadászok emlékére állíttattunk. Beültettük virággal, halottak napján avatjuk fel. Igyekszem szeretetnyomokat hagyni magam után. Úgy érzem tisztelnek, megbecsülnek a faluban. Az asszisztens, az egykori tanítványom, akit szárnyaim alá vettem, amikor fiatalon meghalt az édesanyja, a mai napig fogja a kezem, ha orvoshoz megyek.