Köszöntötték, megvendégelték a kovácsházi szépkorúakat- galériával

Valamikor régen, az emberek a ház előtti padokon beszélgettek, meghányták-vetették az idő múlását, a napi történéseket, nosztalgiáztak, emlékeztek és adták tovább bölcsességeiket az utódoknak. Ez is eszébe jutott az önkormányzat által szervezett idősek napi ünnepségen Albertus László alpolgármesternek, aki köszöntőjében arról beszélt, neki mennyire hiányoznak azok a padok a házak előtt...

 – Legfőképpen hiányoznak az ott beszélgető emberek. Úgy tapasztalom, hogy ebben a rohanó, beszűkült világban kevésbé érünk rá a másikra és kevésbé hallgatjuk meg mások véleményét. Főleg az idősekét. Úgy kezdtem a beszédemet, hogy hiányoznak az utcai padok. De igazából azok a történetek hiányoznak, amik ott elhangoztak. Valahogy nincs türelmünk, valahogy mindenki rohan, valahogy ezeket a közösségi élményeket már nem értékeljük. Pedig itt vannak önök, akik már sok mindent megéltek, sokat láttak és tapasztaltak. Az itt ülőknek is vannak történetei. Kérem, próbálják meg átadni és továbbadni családjuknak. Mert az az igazi érték. Önök a kapocs az őseik és a gyermekeik, unokáik között. Mi, mint önkormányzat sokat tehetünk a településért és teszünk is. De azt, hogy a fiataloknak legyen kötődése a múlthoz, a családhoz, azt önöknél jobban senki nem tudja erősíteni – fogalmazott az alpolgármester.

– Az önkormányzat évente kifejezi háláját, tiszteletét, megbecsülését azok iránt, akik hosszú, munkában eltöltött évek után megérdemelten töltik nyugdíjas éveiket. Nagy tisztelettel köszöntök mindenkit a Mezőkovácsháza Város Önkormányzata nevében – ezt már Gigacz Balázs, a művelődési ház munkatársa mondta, majd a város legidősebb polgárait szólította, köszöntötte és adták át részükre ajándékokat.

Pócsik Lászlóné Eta néni 1928. március 1-én született Reformátuskovácsházán. Férjével 1952-ben házasodtak össze. Két gyermeke közül már sajnos csak az egyik él, aki rendszeresen látogatja. 1984-től nyugdíjas. 9 éve özvegy, 3 unokája, 2 dédunokája van. Szabadidejében sokat olvas, és időnként rejtvényt fejt.

Sípos Dezsőné Marika néni 1928. március 8-án született. Jelenleg gyermekével él. Sokáig a Békés Megyei Gabonaforgalmi Vállalatnál dolgozott takarítóként, és onnan is ment nyugdíjba. Egy gyermeke, 2 unokája, 4 dédunokája, 3 ükunokája is van.

Mikula Sándor 1929. július 12-én született. Egy gyermeke született, aki jelenleg Budapesten él, de gyakran hazalátogat édesapjához. Sanyi bácsi a honvágya miatt hazaköltözött Budapestről Mezőkovácsházára, hogy itt élhesse nyugdíjas éveit.

Cs. Tóth Imre Gyula 1930. április 8-án született Magyarbánhegyesen a család 7. gyermekeként. 46 éven át tanított, 1981-1991-ig a Mezőkovácsházi Hunyadi János Gimnáziumban dolgozott először helyettesként, majd ezt követően igazgatóként. Értékes szakmai tevékenységéért több elismerésben is részesül. Feleségével felneveltek 2 fiút, van 4 unokája, 5 dédunokája. A nyugalmazott igazgató 65 évvel ezelőtt diplomázott, így nemrégiben átvehette a vasdiplomáját.

– Nagyon boldogok vagyunk, hogy Imre bácsi itt van velünk – fogalmazott a műsorközlő. Nagy tapssal köszöntötték a jelenlévők Imre bácsit.

A sors úgy hozta, hogy az idei évben egy házaspárt is a legidősebb lakosok között köszöntöttek.

Laczi Jánosné Andó Piroska, Mezőkovácsházán született 1930. január 14-én. Szüleivel szerény körülmények között élt 8 testvérével. Szobafestőként (piktorként) kezdte a munkát. Laczi Jánossal kötött házasságot. Ő 1931. január 29-én született. Ő is szerény családban nevelkedett. 44 évig dolgozott a mezőhegyesi cukorgyárban.

Piroska néni és Jani bácsi házasságából 2 gyermek született, János és Piroska, akik megajándékozták a szülőket 3 unokával és van már 3 dédunokájuk is. A házaspár 2023-ban ünnepelheti a 70. házassági évfordulóját. Megismerkedésük, házasságkötésük óta segítik egymás mindennapjait.

Otthonukban vehették át az ajándékokat Albertus László alpolgármestertől.