Az újszerűséget, egyediséget keresik a vesszőkosaraknál: vendégünk Kovács Zoltán szakoktató, népi iparművész

Elmondta, ahhoz, hogy valakiből jó kosárfonó legyen, fontos a jó kéz, a monotóniatűrés, a fizikai teherbírás. Igaz, hogy ülőmunkáról beszélünk, de igénybe veszi az ujjakat, a kezet, a vállat. Jó arány-, forma- és ritmusérzékkel is rendelkezni kell, hiszen minden vesszőfonatnak ritmusa van. Az esztétikai igényesség is jellemzi a jó kosárfonókat.

Kovács Zoltán kitért arra, Békéscsaba és környéke még mindig a vesszőfonás egyik fellegvára hazánkban. Ez a békési kosárfonásra vezethető vissza, ugyanis a rendszerváltásig mintegy kétezren éltek ebből Békés városában, térségében. Akkoriban szinte kizárólag fűzfavesszőből készítették a termékeket, jelenleg szélesebb az anyaghasználat és színek világa.

– Ma már az egyediségre, az újszerűségre törekvés játssza a főszerepet – hangsúlyozta Kovács Zoltán. – A hajdani, paraszti világban a közösségi elvárásnak való megfelelés hangsúllyal bírt. Vagyis, ha Mari néninek volt egy új kosara, olyan kellett az utcában minden asszonynak. Ma már éppen a különbözőségen van a lényeg. Egyre népszerűbbek a hátikosarak és válltáskák, bőrrel kombinálva. Ami a készítőket illeti, egyre több a nő a szakmában, és azok között is, akik kreatív szabadidős tevékenységet keresve jelentkeznek egy-egy tanfolyamra.

Podcast-csatornánkat az Apple-termékeiden bárhova magaddal viheted. Kövess minket ott vagy a Spotify-on!