A török és a japán fiú visszatért magyar családjához Orosházára

A nemzetközi diákcsereprogramok szervezésével foglalkozó AFS (AFS Magyarország Nemzetközi Csereprogram Alapítvány) jóvoltából lehetett dr. Csizmadia Ferencné Ibolya gyermeke egy éven át egykoron, nagyon régen a két fiatalember: a Törökországból érkezett Emre Pehlivanli és a Japánból jött Piko Akihiko. Még ma is értik, beszélik a magyar nyelvet, amit a csereprogram keretében jól megtanultak, elsajátítottak a fogadó család tagjaitól valamint az orosházi evangélikus középiskolában. A Csizmadia családnál volt egy német cserediák is, ő azonban most csak lélekben és a modern technika által, chat segítségével tudott a nagy családi esemény részese lenni, ő Bostonból jelentkezett be.

Hatalmas nevetések, sztorizgatások közepette a két messziről érkezett fiatalember jelenlegi látogatása kapcsán elárulta, a Csizmadia családban ittlétükkor is volt esküvő, most is úgy érezték, magyar testvérük, Csizmadia Kristóf nősülésénél is szeretnének jelen lenni, hiszen testvérükként szeretik. (Kristófról születésekor is cikkeztünk, hiszen a Magyar Köztársaság kikiáltását követően (1989. októbere) ő volt Orosháza első szülötte - a szerző).

Dr. Csizmadia Ferencné az AFS orosházi körzetvezetője volt 12 éven át. Aktívan szervezte, támogatta, istápolta a világ minden tájáról érkezett cserediákokat és összehozta őket a helyi befogadó családokkal. Nála is voltak külföldi diákok. Gyermekei közül éppen Kristóf volt, aki világlátott lett e program jóvoltából.

– Hosszabb betegségem után lemondtam, a munkát folytatja mostantól Patyiné Bogdánffy Ágnes. A Patyi család tagjai voltak fogadószülők, egyik gyermekük éppen ezzel a programmal most Dániában tanul – tájékoztatott a házigazda, az örömanya. Akinek az öröme megsokszorozódott, amikor megtudta, hogy japán és török gyermeke visszatér a nagy családi eseményre.

– Mi évekkel ezelőtt egy honkongi fiút fogadtunk. Családunkban volt ennek a fajta világjárásnak hagyománya, hiszen a bátyám is is így tanult például Németországban anno. Láttam a pozitív eredményeit. Gyermekeim közül a 17 éves Panni elment Dániába. A választás azért esett erre az országra, mert kézilabdázik. A befogadó családdal 2 hónapja ismerkedtünk, a lányomat örömmel várták, Panni az iskolát is elkezdte, legnagyobb bánatára ott már nincs vakáció. Sportolhat is – sorolta személyes és friss élményeit Patyiné, aki az AFS orosházi körzetvezetőjeként most azért fáradozik, hogy a Covid idején megtépázott közösségi életet, összetartó, a külföldi diákokat befogadni akaró családokat ismét összehozza.

– Példaértékű, amit Csizmadiáné Ibolya felépített és egyben is tartott. A világjárvány azonban zárkózottá tette az embereket, akik közül sokan befelé fordultak. A Covid rossz hatással volt erre a területre is. Olyan családokról tudunk, akiknek a gyermekeik az AFS cserediákprogrammal külföldre készülnek. Mi azt javasoljuk, legyenek minél többen befogadók is, hogy megéljék, milyen az, amikor más kulturális közegből érkező fiatal az életük részévé válik. Egy diák soha nem vendég, hanem a család része hosszabb, vagy rövidebb ideig. Ezt tanulja, szokja mindkét fél. Nyitottság, alkalmazkodó képesség és bizalom kell. És a magyar családok, a majd utazni kívánkozó fiatalok is ebből a személyes tapasztalásból rengeteget tanulhatnak, hogy majd mi vár rájuk egy messzi ország családjában. A tájékozottság, az újra, az ismeretlenre való felkészültség alapvető követelmény – sorolta Ági. 

Azt már Ibolya tette hozzá, az elmúlt 12 év alatt Orosházán és a vonzáskörzetben 50 diák félszáz magyar családnál élt, tanult és ezek a fiatalok időről időre visszatérnek. Íme, a jó példa: Emre és Piko! Erős kapocs, kötelék alakult ki közöttük.

– Én tíz éve voltam itt cserediák, 11 hónapig éltem a Csizmadia családban. Most 28 évesen mérnökként dolgozok. Mielőtt belevágtam ebbe a nagy kalandba, nem voltam nyitott a világra. Nem beszéltem se angolul, se magyarul. Ez a cserediákprogram viszont kinyitotta a szememet, imádtam is. Befogadómat nem Ibolyaként, hanem anyaként szólítottam és máig is ő a magyar anyám – nézett mosolyogva Ibolyára Emre. Az AFS segítségével a magyar után spanyol és német családokban is élt. Napjainkban pedig Hollandiában informatikai vállalkozóként kíván irodát nyitni.

Piko élete is nagyot fordult Magyarországra érkezésétől. Őt izgatta, milyen ez a messzi ország, milyen a történelmi múltja, kultúrája. Ma már családja van, villamosmérnökként dolgozik, bájos 5 éves kislányukat nevelik feleségével.  A magyar nyelvet úgy gyakorolja, hogy vissza-visszatér: 10 éve is itt járt, szintén egy esküvőre volt hivatalos.

A beszélgetés közben csengettek: megérkezett az evangélikus iskola két pedagógusa, akik tanították Emrét és Pikót is. Fazekas András osztályfőnöke volt a japán fiatalnak. Angolról magyarra pedig őt Fazekasné Jankov Ildikó tanította. Nagy derültséget váltott ki, amikor a pedagógusok sztorijaikat elevenítették fel a két diákjukkal kapcsolatban.