Lótuszvirágot kapott a Táncsics a mecénásától

– Dr. Gabányi Géza a feleségével a Gabányi és Gabányi Díj alapítóiként iskolánk német nyelvű képzését támogatják, segítik a német nyelvterületre történő kiutazásokat, támogatják programjainkat, könyvek, eszközök adományozásával teszik hatékonyabbá, vagy kényelmesebbé a munkánkat – mutatta be a házaspárt a rendezvény résztvevőinek Árusné Erős Krisztina igazgató, majd átadta a szót a mecénásnak, aki a Lótuszvirág című szobor születéséről, gondolatiságáról, üzenetéről is mesélt a hallgatóságnak.

– Barátommal egy különleges, lótuszvirág szobrot készítettünk. Üzeni: felejtsük el a járványt, a háborút, az inflációt, hirdesse ez az alkotás a békességet.

– Minden kultúrkörben előfordul ez a növény. Az ókori Egyiptomban például szent növénynek számított. Jelkép, mert magja életképes, újra és újra képes virágot bontani. A lótuszvirágban egyesül a tisztaság, a bölcsesség, a megvilágosodás, a szeretet. A mi virágunk nem biztos, hogy örök életű, annak ellenére, hogy rezet, krómacélt használtunk megmintázásához. De jelkép számunkra. Mint ez a virág, ahogy kinyílik, úgy a Táncsicsból induló, kibontakozó tehetségek megtalálják a maguk útját és szolgálják az egész világ közösségét akár orvosként, vagy kétkezű munkásként, gazdászként... S az út végén, amikor sok év elmúltával visszatérnek iskolájukba mint véndiák, visszatekintenek a múltra, számvetést készítenek, mit értek el, s mit nem – fogalmazott meghatottan Gabányi Géza s e gondolatokkal adta át az alkotást a jövő generációjának.