Kétszáz éve született Andrássy Gyula, részben a kiegyezés is neki köszönhető

Andrássy Gyula 1823. március 8-án született, és három helyszínt is említenek ezzel kapcsolatban, ezek közül Oláhpatak a legvalószínűbb. Fiatalon elkezdett politizálni, és amikor találkozott Széchenyi Istvánnal, a legnagyobb magyar azt mondta róla, hogy előbb-utóbb nádor lesz belőle, meglátta benne a lángoló zsenit. Igaz, Andrássy inkább Kossuth Lajos híve volt.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején országgyűlési képviselő volt, aztán beállt a honvédségbe, ott volt a pákozdi és a schwechati csatában, majd a tavaszi hadjárat részese volt. Aztán Isztambulba küldték, hogy külpolitikai támogatást szerezzen a magyar ügynek, de ő is tisztában volt azzal, hogy mindez esélytelen.

Végül a francia fővárosban, Párizsban kötött ki, és 1857-ig ott élt. Távollétében, 1851-ben a megtorlás egyik legabszurdabb jeleneteként szimbolikusan felakasztották – többek között Táncsics Mihályhoz, Kossuth Lajoshoz és Szemere Bertalanhoz hasonlóan –, ezen állítólag jót nevetett. Ezt követően a párizsi nők szép akasztottként emlegették. Emigrációban kötött házasságot 1856-ban Kendeffy Katinkával.

Hazatérését követően az igazi politikai belépőt az jelentette számára, hogy ismét országgyűlési képviselő lett 1861-ben. Deák Ferenc oldalán állt, és elkezdték vele és Eötvös Józseffel az 1867-es kiegyezés előkészítését, vagyis a vezető politikusok közé emelkedett. Bár Ferenc József császár megpróbálta kijátszani egymás ellen Deák Ferencet és Andrássy Gyulát, nem járt sikerrel.

Ugyanis realistán látták azt, hogy mire van szükség, szemben azokkal, akik emigrációban éltek. A kiegyezési törvényt Ferenc József mellett Andrássy Gyula látta el kézjegyével. Egy napra beteljesítette Széchenyi István jóslatát, hiszen nádor lett – fura lehetett, hogy magyar királlyá koronázta azt a Ferenc Józsefet, aki korábban jelképesen kivégezte.

Andrássy Gyula legendásan kiváló viszonyt ápolt Erzsébet királynéval, de csak társasági eseményeken találkoztak, mindössze hat percet töltött vele kettesben egész élete során. Leveleztek, de érdekes módon azok az írások nem maradtak meg, amelyeket Sisi küldött Andrássynak, csak azok, amelyeket Andrássy Erzsébet királynénak.

Az 1867-es kiegyezést követően közel öt éven át volt Magyarország miniszterelnöke. Ekkor történt meg a horvát-magyar kiegyezés, ekkor fogadták el a nemzetiségi törvényt, valamint ekkor alapították meg az önálló magyar honvédséget. Kiemelkedő alakok kaptak helyet a kormányában, többek között az az Eötvös József, aki ott volt anno gróf Batthyány Lajos kormányában is. Békés vármegyei kötődés, hogy báró Wenckheim Béla volt a belügyminisztere, aki később szintén miniszterelnöki szintig vitte.

1871-től nyolc éven keresztül volt az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminisztere, és ennek kapcsán az előadó hangsúlyozta, hogy egy nagyhatalom külügyminisztere volt, volt hatásköre Angliától Németországon át Oroszországig – és közben nem felejtette el, hogy magyar. Ezt követően országgyűlési képviselőként tevékenykedett, de a működését az 1880-as években egyre inkább beárnyékolta a betegsége. 1890-ben hunyt el, Tőketerebesen helyezték örök nyugalomra.

Hajlamos volt a hanyagságra, nem szerette az irodai munkát. Kedvelte a lovakat, és ha ki akarta szellőztetni a fejét, akkor vágtázott, ez jelentette számára az igazi kikapcsolódást. A legtöbb idejét Tőketerebesen töltötte – ez volt a birtoka centruma –, de voltak máshol is szálláshelyei. Pártolta és értette a képzőművészetet, találkozott például Munkácsy Mihállyal is – akkor meg is szólták, hogy miért foglalkozik egy piktorral, amire igazán csattanós választ adott.