Testi, lelki bántalmazás

2022.12.28. 06:50

Családon belül erőszak: az ünnepi összezártság ront az áldozatok helyzetén

A családon belüli erőszak bárkit érinthet, leginkább azonban a nők és a gyermekek vannak kitéve lelki vagy fizikai bántalmazásnak. Arról, hogy Magyarországon mi a helyzet, illetve romlanak-e a tendenciák az ünnepek alatt, dr. Udvardi László pszichológust, pszichiátert, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége alelnökét kérdeztük.

Gyemendi Réka [email protected]

Dr. Udvardi László Valamilyen „jeladás” mindig történik, csak kérdés, hogy mennyire figyelünk rá

Fotó: Für Henrik

Mit tapasztal a praxisában, mennyire gyakori a családon belüli erőszak valamely formája hazánkban?

Azoknál a pácienseknél, akik hozzám járnak, nagyon gyakran fel lehet tárni korai életszakaszban, gyermekkorban történt, családon belüli bántalmazási történeteket. Ezeket akár hosszú évekig, évtizedekig cipelik, gyakran nem is kerülnek felszínre. A bántalmazó értelemszerűen nem mondja, a bántalmazott pedig gyakran szégyenként éli meg, nehezen kér segítséget. Ebben egyébként látok előrelépést, egyre többen mondják el és próbálnak kezdeni ezekkel a történetekkel valamit, de nagyon gyakori esetek, az biztos. 

Úgy gondolom, hogy az mindig a szülő tehetetlensége, ha a gyermekét bántalmazza. A párkapcsolaton belüli erőszakról szintén nagyon nehéz beszélni, és gyakran úgy éli meg a bántalmazott, hogy ebben nem lesz valójában segítsége. Felmerül bennük a kérdés, hogy kihez forduljanak? Az áldozathibáztatás szintén részét képezi a problémának. Gyakori, hogy a bántalmazott azt éli meg, hogy megérdemelte, ami történt, és ebben a bántalmazó erősíti is. Sokakban az a kérdés is felmerül, hogy attól, hogy majd beszél valakivel, mi változik? Ha a tények nem is, az ahhoz való hozzáállás és sok minden más is, változhat.

Hol kaphatnak a bántalmazottak segítséget, ha úgy érzik, nincs hova fordulniuk?

Nagyon jó a telefonos lelki elsősegély esetében, hogy anonim és ingyenes. Amikor bántalmazottként elmondok egy ilyen problémát egy szakembernek a telefon túloldalán, akkor újraélem a traumát, akár a szégyent is. Ha egy ismeretlennel osztom meg, akinek nem kell például a szemébe néznem, úgy talán könnyebb a megnyílás. Aki bajban van, hívhatja a 116-123-as lelki elsősegély számot. Az a lényeg, hogy erről beszéljen, a barátnak, a szomszédnak, a háziorvosnak, pszichológusnak, pszichiáternek, a rendőrségnek akár, fontos, hogy ne érezze azt, hogy egyedül van, bármilyen nehéz is. Segítség mindig van. Most már szerencsére épül ki az áldozatsegítő szolgálatok rendszere is, egyre több ilyen központ van az országban. 

Az ünnepek idején növekszik-e ezeknek az eseteknek a száma? Mik voltak a tapasztalatok a koronavírus alatti bezárásokkor? 

– A bezártság mindenképpen ront az emberek mentális állapotán. Ha valaki szabadon mozoghat, akkor az indulatait ki tudja adni másokon – nyilván ez sem jó. De ha valakivel össze vagyunk zárva kényszerből, akkor valószínűleg az egészet az az egy ember kapja meg. Vannak erre hivatalos statisztikák, miszerint erősen megugrott a családon belüli problémáknak a száma és az alkoholfogyasztás a koronavírus járvány idején. Általában rosszul viselik az emberek, ha korlátozva vannak, bármilyen szempontból. 

Mi számít bántalmazásnak? Milyen fokozatai vannak? Akár a lelki, akár a fizikai bántalmazásnak?

Vannak fokozatai, de ez inkább azon múlik, hogy minek éli meg az adott személy. Ha én azt mondom, hogy én valamit annak élek meg, akkor az az. Az az én valóságom, akkor is, ha mások azt mondják, hogy szerintük nem is történt semmi. A fizikai erőszak is gyakori, sok páciens fordul hozzám ezzel a problémával – és akkor még a verbális bántalmazásról nem is volt szó, ami napi gyakorlat sajnos. De ennek az ellenkezője is szörnyű, amikor nincs interakció, például amikor egy gyermek elhanyagolásban nő fel.

Kik a leginkább érintettek a családon belüli erőszakban?

A nők felülreprezentáltak, közülük kerül ki több bántalmazott. Az áldozatként megjelenő férfiak viszont kevésbé tudnak segítséget kérni, azt a társadalom nem veszi annyira komolyan. A gyerekek esetében is nagyon gyakori, illetve az idősek, kiszolgáltatott helyzetükből adódóan szintén könnyen válnak áldozattá. Sok olyan helyzettel találkozom, amikor az idős „tart el” egy családot, de ettől függetlenül, kis túlzással minden jogától megfosztják. Ilyen helyzetben nagyon nehéz segítséget kérni. 

A környezetünkben mire legyünk figyelmesek? Milyen jelei vannak annak, ha valaki rendszeresen abúzust él meg?

A fizikai bántalmazásnak vannak látható jelei, amit az áldozat legtöbbször titkol, szégyell. Az is előfordul, hogy a nyilvánvaló jeleket a környezetében lévők is bagatellizálják, hárítják azzal, azt mondják, hogy „nem akarok belefolyni”, ez viszont a segítségkérést, illetve annak az elfogadását is nehezíti.

Sajnos gyakran nem mondják, és nem is mindig vannak jelek, például a verbális bántalmazáskor. Azonban általában a bántalmazott viselkedésében megváltozik valami, nem úgy reagál a környezetére, ahogy szokott. Valamilyen „jeladás” történik, csak kérdés, hogy mennyire figyelünk rájuk. Ha megvan egy biztonságot jelentő, erős kapcsolat, akkor a bántalmazott meg tud nyílni, ha nincs, ezek a történések rejtve maradnak.  A bántalmazott eljuthat abba a mélységbe, hogy nem lát kiutat a helyzetéből és önsértő gondolatai is előfordulhatnak. Ez nyilván egy másfajta veszélyhelyzet, általában ezt is kommunikálják a környezet felé, amit fontos észrevenni, és komolyan venni. Lényeges, hogy ők legtöbbször nem meghalni akarnak, csak nem akarnak úgy élni, ahogy eddig, és ebben kérnek segítséget.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában