Hét embere

2022.08.01. 06:40

Holóka Demeter Péter úgy ismeri Körösladány környékét, mint a tenyerét

A közelmúltban Körösladányért kitüntetéssel ismerték el Holóka Demeter Péter munkásságát. A közéletben is szerepet vállaló személyiség úgy ismeri a település környékét, a tanyavilágot, a volt uradalmi részeket is, mint nagyon kevesen. Könyveket ír, amelyekben megörökíti a múlt értékeit, több civil szervezetben vállal szerepet, és önkormányzati képviselőként is tevékenykedik. Holóka Demeter Pétert mindezek miatt választottuk a hét emberének.

Papp Gábor

Holóka Demeter Pétert a gyerekek nevezték el Matula bácsinak, amely elismerés számára

Fotó: Für Henrik

– Több alkalommal is járhattunk önnel Körösladány határában, és láthattuk, hogy úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét. 
– A gyermekkorom nagy részét Újladányban éltem le. Nyári szünetekben szinte minden egyes napot a határban töltöttünk. A vakáció az apró feladatok mellett, mint a libalegeltetés vagy a kalászszedegetés, játékkal és barangolással telt. Egyre és egyre messzebb jutottunk, felfedeztünk egy-egy távolabbi fát vagy például bányagödröt, elhagyott tanyákat. Emlékszem, hogy a fási erdő milyen félelmetesnek, távolinak tűnt, azután mégis legyőztük magunkat, és oda is eljutottunk. Akkoriban a focin, a horgászaton és az olvasáson kívül nem is volt igazán más szórakozásunk. Így az iskolai szünetekben biciklivel, de gyalogosan is bebarangoltuk a határ nagy részét, aprólékosan megismertük a területet­. 

– Hogyan jött az ötlet, hogy ezeket az élményeket és történeteket lejegyezze? 
– Színes gyermekkorom volt, teli izgalmas, jó történetekkel, miközben nagyon sokat olvastam Fekete István, majd Szabó Pál regényeit. Kicsit hasonló élmények értek, mint Fekete István Tutajosát, és éreztem, hogy azokat valahogyan meg kellene őriznem. Kezdetben úgy gondoltam, megfestek néhány képet olyan épületekről, területekről, amelyek gyermekkoromban megvoltak, de néhány év alatt szinte nyomtalanul eltűntek. Rá kellett jönnöm, hogy a festés bonyolult dolog. Később fényképezéssel próbálkoztam, de egy-egy fotó nem mindig adta vissza a fákhoz, épületekhez kötődő történeteket. Így maradt az írás. Az első cikkem, egy rövid szösszenet, a Magyar Horgászban jelent meg, majd egyre több sztorit jegyeztem le a Magyar Horgász és a Turista Magazin, később pedig a Körös Horgász számára. Végül elhatároztam, hogy a sok-sok történetet érdemes lenne könyvben is kiadni, most a negyedik kötetet írom éppen. Viszonylag sokan olvassák, elsősorban felnőttek, de szerencsére azért gyerekek is. A fiatalok esetében nagyon sok függ a szülőktől, hogy a gyerekek járnak-e a természetben, és van-e valaki, aki elmondja, hogy mit látnak éppen. 

– Mit szól ahhoz, hogy Körösladányban néhányan Matula bácsinak nevezik, mert olyan szinten ismeri a természetet, mint Fekete István szereplője? 
– A gyerekek aggatták rám ezt a nevet, ami végtelen nagy elismerés számomra, szeretem a természetet, hiszen benne élek. 

– Nagyon érdekes, hogy korábban vasbetonszerelőként dolgozott, majd szociális területen helyezkedett el. 
– A vasbetonszerelést két dolog miatt választottam. Fiatalként láthattam, hogy miként épül akkoriban a közeli duzzasztó, ahol vasbetonszerelők is dolgoztak. Feladataik nehéznek számítottak, de mégis a krémjét jelentették a munkának. Édesapám, aki már nagy betegen éjjeliőr volt az építkezésnél, sokat mesélt erről, én pedig egyre gyakrabban látogattam ki az építkezésre. Szimpatikussá vált a hivatás, a jó hangulat. Másrészt el kell ismernem, hogy lusta diák voltam, nem szerettem tanulni, ezért sem mehettem például gimnáziumba. Később dolgozhattam még tanulóként a szegedi játékcsarnok építésénél és a körösladányi duzzasztónál, majd az akkori Hídépítő Vállalat dolgozójaként a dobozi–békési híd, a berettyóújfalui, a szolnoki hidakon, több felüljáró építésénél és felújításánál, valamint a Árpád híd rekonstrukciójánál. Később fájdalmas porckorongsérv alakult ki nálam, műtét is szóba került, tudtam, nem folytathatom tovább ezt a munkát. 1997-ben jártunk, amikor teljesen véletlenül bejutottam a Körösladányi Pszichiátriai Betegek Otthonába. A későbbi kollégák, miután megtudták, hogy mi történt, javasolták, hogy tájékozódjak Földi János igazgatónál. Felvettem vele a kapcsolatot, megbízott bennem, így ott helyezkedtem el szociális ápolóként. Megszerettem ezt a munkát, az intézményben élők hálásak mindenért, én pedig igyekszem segíteni őket munkakörömön túl is, amivel csak lehet. 

– Említette az édesapját, akire nagyon büszke. 
– Édesapám a Bereg megyei Kovácsrétről, a mai Ukrajnából az elmondhatatlan szegénység és nélkülözés miatt gyalogosan jött Körösladányba 1938-ban. A Merán-uradalomban gőzgép mellett dolgozott, ott ismerte meg édesanyámat, akivel 1941-ben össze is házasodtak. Szinte rögtön ezután besorozták katonának, az orosz frontra került, megjárta a Don-kanyar poklát is, de hazatérhetett. Két vitézségi érdeméremmel is kitüntették, amiről soha nem beszélt, a világháború utáni rendszer nem díjazta mindezt. Már jóval 1978-as halála után az interneten bukkantam rá, hogy milyen elismeréseket kapott, és amikor utánajártam, akkor derült ki, hogy kimagaslóan veszélyes feladatokat és mélységi felderítést végzett a magyar csapatok számára. Nagyon büszke vagyok rá. 

Unokájával sokat járják a természetet

Holóka Demeter Péter 2002 óta önkormányzati képviselő Körösladányban, elnökként vezette a helyi polgárőrséget, vezetője a Rockenbauer Pál Természetbarát Körnek, elnöke a Sebes-Körösi Horgászegyesületnek. Jelenleg éppen negyedik könyvén, illetve egy fotóalbumon is dolgozik, amely Körösladány számos múltbéli emlékét mutatja majd be. Családja nagyon fontos számára, két felnőtt fiatalember édesapja. Imádott unokája, Flóra 2020 februárjában született. Igyekszik minden szabad idejét együtt tölteni vele, mindennap találkoznak, sokat járják együtt a természetet. 
 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában