Bár most nyugdíjba vonult, de maradt a megyeházán dr. Horváth Mihály

– Bár egy hónapja nyugdíjba vonult, nem pakolt ki az irodájából. 
– A jegyzői szerepkör folytatására nem volt lehetőségem, mivel betöltöttem a jogszabályok által előírt felső korhatárt, ugyanakkor elnöki tanácsadóként továbbra is számítanak rám a megyeházán. Elindult a 2021 és 2027 közötti fejlesztési ciklus, és vannak olyan területek, amelyekben szükség van ajánlásokra, együttműködésre Zalai Mihály elnökkel, a településekkel és az irányító hatósággal. Fontos, hogy rendben legyenek a következő időszak beruházásai is. 

– Több polgármester is említette nekem korábban, hogy ha elakadtak egy-egy pályázattal, akkor mindig a megyeházán és a jegyzőtől kértek segítséget. 
– Pontosan ezért egyeztünk meg abban, hogy tanácsadói szerepkörben folytatom a munkát, amit ugye nem zárnak ki a jogszabályok. Valóban sokszor keresnek a polgármesterek, a települések, ha gond van a projektekkel, például, ha nem elég a kapott támogatás a munkálatok befejezésére az árak alakulása miatt. Mondhatni egy kapocs vagyok a települések és az irányító hatóság között, szükséges szakmailag menedzselni a pályázatokat. 

– A megyei közgyűlésen elhangzott, hogy a hivatal működésének szakmaiságát sose lehetett megkérdőjelezni, ha voltak is viták, azok mindig politikai jellegűek voltak. Minek köszönhető ez? 
– A jó, fiatal és szakmailag teljesen felkészült, képzett csapatnak. Észszerű keretek között sokszor tartottunk megbeszéléseket, hogy minden kolléga a saját területén – legyen szó ipari parkokat érintő beruházásokról, zöld várost célzó fejlesztésekről, belterületi utakról – megfelelően képviselhesse az ügyeket. Lényeges ugyanis, hogy a felmerülő kérdésekre tudjunk válaszolni. 

– Egy jegyzőnek pedig mindenben képben kell lennie? 
– Mindenben nem. De vallom, hogy úgy lehet csak vezetni egy csapatot, menedzselni egy költségvetést, ha az ember érti és ismeri a folyamatokat, ha a területébe minél inkább beleássa magát, mert akkor nem nagyon lehet félrevezetni. Ennek szellemében dolgozom a megyeházán és dolgoztam a korábbi munkahelyeimen is, illetve a tanulmányaim során is ebbe az irányba mentem. 

– Hogyan lett mentősből megyei jegyző? 
– Nem titok, hogy orvos, sebész szerettem volna lenni, érdekelt az a pálya. Szép volt a mentősként eltöltött idő, aztán jött a katonai szolgálat, amelynek teljesítése után Gyulára, a Ganz relégyárába kerültem igazgatási csoportvezetőként. Megfogott a közigazgatás, annak sokrétűsége, hogy ügyfelekkel, emberekkel lehet foglalkozni, hogy kicsiben benne van minden, a polgári jogtól a büntetőig, és mindez eltérített az eredeti szándékomtól. Bár édesapám Békéscsabán született, felkerült Budapestre, a testvérem és én ott születtünk. Érdekesen visszakanyarodott tehát az én életem a katonaságot követően Békés megyébe, Gyulára és Békéscsabára. 

– Bármikor jövök a megyeházára, mindig telefonálni látom. Sokszor csörög a készüléke? 
– Sokan nem tudják elképzelni, illetve nem is mindenki örül, de legyen szó akár szabadságról, akár munkaidő utáni időszakról, nincs olyan, hogy ne vegyem fel a telefont, hiszen lehet, hogy valamit gyorsan meg kell oldani, valamiben segítségre van szükség. Szabadság alatt is működik a telefonom, látom a levelezéseket, a kollégákkal meg tudom beszélni a határidős feladatokat. Úgy vélem, ha valamit el tudunk intézni, akkor azt intézzük el minél előbb. Most, hogy nyugdíjba mentem, az államkincstártól jött egy kimutatás, hogy a több mint 51 éves munkaviszonyom alatt nyolc napot voltam táppénzen. Sokallottam. 

– Azzal, hogy nyugdíjba vonult, azért csak több lett a szabadideje. Mivel tölti? 
– Szeretnék több időt szánni az unokáimra, többet foglalkozni velük. Amikor tehetem, úszom, kerékpározom, fallabdázok, régebben a futball is ment, de már másként gurul a labda és én máshogy érem utol. Kedvelem az extrém sportokat, voltam például tandem ugráson is a békéscsabai repülőtéren. Azok, akik ismerik az ilyen irányú érdeklődésemet, szerveztek nekem a földön, a vízben és a levegőben egyaránt olyan dolgokat, amelyek kihívást jelentettek számomra és lenyugtattak, így voltam búvártanfolyamon, de vitorlásvizsgát is letetettem. 

Névjegy

Dr. Horváth Mihály ­1952-ben született Budapesten. Dolgozott a ­mentőszolgálatnál, a katonai szolgálat teljesítése után Gyulán, a Ganz relégyárában kapott igazgatási csoportvezetői megbízást. Később jogászként, majd jogász-szakközgazdászként szerzett diplomát. Éveken át dolgozott a gyulai hivatalban, többek között jegyzőként is, aztán 1992 és 2014 között a megyei illetékhivatalt vezette. 2014 végén került aljegyzőként a megyeházára, 2019 végétől mostanáig pedig Békés megye jegyzőjeként és a területi választási iroda vezetőjeként szolgálta a helyieket.