Újra megtelt élettel Vésztő

Dorcsák Ignác, a szervező Vésztői Református Egyházközség lelkésze elmondta, a tábort 27 éve Juhász Sándor lelkész és felesége, Juhász Sándorné indította útnak Birinyi József és Bükki Éva támogatásával, mégpedig azzal a céllal, hogy a kultúrában élhessen tovább a magyarság és az Istenbe vetett hit. Mint ahogy a kultúra, a magyar nyelv és a hit, úgy a program szintén határon átívelő, hiszen érkeztek korábban és most is az anyaország határán túlról is vendégek, ezúttal például Temesvárról és Igazfalváról.

A táborban ezúttal mintegy 180-an vesznek részt – ami a koronavírus-járvány miatti két év kihagyás után kiemelkedőnek számít –, akik megismerkednek a régi mesterségek fortélyaival, mint az anyagozással, a hímzéssel és szövéssel, a kosárfonással, a hangszerkészítéssel, bőrözéssel. Továbbá néptáncokat és népdalokat szintén tanulnak, citeráznak, valamint például kürtőskalácsot is készítenek. A rendezvényen a vallás is fontos szerepet kap, reggel áhítattal kezdenek, illetve az esti táncház után ugyancsak igei elcsendesedéssel térnek nyugovóra.

Dorcsák Ignác hangsúlyozta, hogy gazdag programot állítottak össze, minden este egy-egy különleges előadást is tartanak a művelődési központban. Ez, valamint a résztvevők száma azt üzeni, hogy van létjogosultsága a tábornak, és hogy tovább kell vinni az elődök által teremtett értékeket. A lelkész hozzátette: szombaton egy gálát szerveznek, illetve egy kiállítás szintén életre hívnak, bemutatva, hogy miket tanultak és alkottak a hét folyamán a résztvevők.

A tábor egyik mozgatórugója Széles András citeraművész, aki szerint örömteli, hogy két év kihagyás után újra megrendezhették a programot. Kiemelte, sokan családdal együtt érkeznek, a zene, a tánc és a kézműveskedés révén mindenki találhat magának hasznos elfoglaltságot, kellemes időtöltési és feltöltődési lehetőséget. Hangsúlyozta, a citera rendkívül népszerű hangszer, éppen ezért a táborban mindig több csoportot indítanak, hogy mindenki a saját szintjének megfelelően fejlődhessen.

A Csűrdöngölő zenekart vezető prímás, Bíró István ugyancsak megkerülhetetlen figurája a rendezvénynek. Elmondta: az élő zene nagyon fontos egy-egy ilyen programon, varázsa van, és annak idején a falvak életének is meghatározója volt, hiszen a bálokban, a mulatságokba mindig élő zene szólt. A zenész pedig tudott alkalmazkodni az adott helyzethez. Most a táborban Felső-Tisza-vidéki és szilágysági táncokat tanulnak, ők pedig az alá húzzák a talp alá valót.

A Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze címmel elismert előadóművész, Budai Ilona valamennyi táborban részt vett - egy év kivételével, amikor Amerikában járt. Elmondta, minden nyáron izgatottan várja a rendezvény kezdetét, amely előtt sokat töpreng, hogy milyen dalokat és meséket hozzon. A csoportfoglalkozásra most határon túli dalokkal érkezett, hogy tiszteleghessenek ezzel is a határon túliak előtt a kitartásukért. Hangsúlyozta, különleges lelkisége van a tábornak.

Hangszert készítenek, agyagoznak, gyöngyöt fűznek

Kedden a művelődési központ egyik termében Tóth Árpád vezetésével – aki Bodnár Ferenctől leste el anno a fogásokat – hangszereket készítettek. Elmondta: fele-fele arányban természetes anyagokat és újrahasznosítható szemetet használnak a munka során. Vízvezetékcsőből furulya készíthető, nádsípot műanyag szívószálból, csörgőt pedig söröskupakokból is lehet alkotni.

Egy másik helyiségben a Budapestről érkezett Pocsubay Csenge Rózsa agyagozott. Kifejtette: édesanyjának készít meglepetést, kávés készletet, csészével, cukortartóval, tejkiöntővel. A gyerekeket segítő Nyuzó Barbara hozzátette, funkcionális tárgyakat készítenek a fiatalok korongozva vagy asztalnál, amelyeket karcolással vagy rátéttel díszíthetnek a kiégetés előtt.

Egy harmadik teremben a kicsik Balog Gézáné irányításával gyöngyöt fűztek és szőttek. Úgy véli, ez a munka nagy figyelmet igényel azoktól, akik először dolgoznak gyönggyel és eddig nem használtak tűt. A gyerekek karkötőket, nyakláncokat, gyűrűket készítettek. Elmondták, szeretik azt, hogy nyugalomban dolgozhatnak, és hogy olyan ékszereket alkothatnak, amelyeket aztán viselhetnek is.