Foci helyett galambok: elismerést vehetett át a csorvási szakember

Az 1946-ban született tősgyökeres csorvási szakember, óriási meglepetéssel, de annál nagyobb örömmel vette át a rangos elismerést.

– Dr. Nagy István agrárminiszter javaslatára kaptam meg a díszes oklevelet – mutatja büszkén –, aki a Pesti Vigadóban a kitüntetettek családtagjait is vendégül látta. 

A miniszter úr sokat tartózkodik Abdán, ahol van egy közös ismerősünk, Rajna István, tőle sok mindent megtudott, szinte mindent tudott rólam! – csillant fel a szeme. Élete a postagalamb, ezért is nehéz elhinni, hogy többé már nem készít fel versenyekre az 1959. április 5-én megalakult, 55 évig működő P-17-es Postagalamb Sportegyesület egyik alapítója.

– Kisgyerek voltam még, amikor a tótkomlósi Mittnyan Györgytől kaptam egy minőségi galambot, ami a kortársaim és egyáltalán, az akkori galambtartók között is meglepetést jelentett. Négy-öt kilométert edzettem vele naponta, kikerekeztem a határba és elengedtem. 

Fiatal galambként hamar megszokja az új tartóját, a dúcszeretete jó, így nem tartottam attól, hogy nem találom otthon. A galambtartás és később a versenyeztetés sikerélményt adott. Diákként persze jobban ráértem, foci helyett a galambokkal töltöttem az időmet.

Bármikor is találkozunk, soha nem felejti el megemlíteni híres tanítómesterét, a világhírű genetikust, Anker Alfonzot. Gyakorlati idejét Balatonszabadiban, Anker irányítása alatt a helyi tsz-ben töltötte, ahol a KA-HYB sertésrendszer törzstenyészete volt.

– Ő egy polihisztor volt – emlékezett vissza az állattenyésztő mérnök. – Nagyon jó volt vele dolgozni, minden órában lehetett tőle tanulni, szinte szórta szellemének szikráit. Hihetetlen memóriájú ember volt. Bár nem volt felsőfokú végzettsége, de mindent tudott a szakmájáról, öt nyelven beszélt. Megtanultam tőle az alapos munkát. A juhágazatban is szerepet szánt nekem, ahol még díjat is nyertem.

Hunyadvári Árpád dolgozott a békéscsabai állategészségügyi felügyelőségen megyei felügyelőként, majd ágazatvezetőként az orosházi Béke tsz-ben és Kétsopronyban főállattenyésztőként: – A megye élvonalába tartozó kétsopronyi téeszből Görögországba, Szlovéniába, Olaszországba és Kazahsztánba is szállítottunk sertés, szarvasmarha vágó-, illetve tenyészállatokat, s ez nagy dolognak számított.

Hunyadvári Árpád mégsem erre a legbüszkébb, hanem arra, hogy az 1984-es lipcsei versenyt – ahol csak magyar galambászok indultak – 6952 galamb közül az övé nyerte meg. 

Olyan volt az ég, mintha teljes napfogyatkozás lett volna.

– A német város légvonalban 806 kilométerre van Csorvástól, ennyit tett meg a galamb. Hajnali négy óra ötvenkor indult onnan útjára és hihetetlen, de délután fél négykor már itthon volt! Percenként 1316 métert tett meg, elképesztő! – mondta olyan átéléssel, mintha ma történt volna. – A titok talán az, hogy olyan fészekállapotot kell teremteni, ami a galambot a gyorsabb visszatérésre motiválja.

Nyugdíjba vonulása előtt 15 évig tanított a csorvási általános iskolában, de eközben igyekezett népszerűsíteni a postagalambtartást, versenyeztetést. 

A régióban, de Romániában és Szerbiában is tartott az általános iskolákban előadást és az elmúlt évtizedekben saját tulajdonából közel 600 galambot adományozott a gyerekeknek. „Magyar galambfajtáink és a galambsport” címmel könyvet jelentett meg, ami nyolc kiadást ért meg.

– Négyszázötven előadásnál hagytam abba. A versenyeztetés is a múlté, sajnos megdrágult ez a hobbi, de itthon még tartok néhányat, nem tudok és nem is akarok elköszönni tőlük – mondta a galambász.