A televízióban hallhatta viszont nótáját az újkígyósi nyugdíjas

Huszka Mátyás büszkén mutatta a közel kilenc évtized alatt összegyűlt relikviáit az Ezüstág Idősek Otthonában. A kis szoba asztaláról a dédunoka és unoka fényképei is hamar előkerültek, majd sorra hozta megmutatni nótás emlékeit. Tizenhárom éve több mint száz dalos kedvű énekes vállalkozott arra, hogy a nagyszénásiak által meghirdetett magyarnóta-éneklés világrekordjának részese legyen. Köztük volt az újkígyósi férfi is a sógornőjével, aki egy húszperces dalcsokorral készült. 

– Az egyfolytában éneklés világrekordját próbáltuk ekkor megdönteni. Előtte a rekordot Indiában állították fel 42 órával, ezt kellett meghaladnunk. Pénteken délben kezdtük el az éneklést, és vasárnap délig tartott a hacacáré. Nem szakadhatott meg a nóta, sorra váltottuk egymást a színpadon, így sikerült az új rekordot felállítanunk – emlékszik vissza az amatőr énekes, majd gyorsan veszi is elő a telefonját, hogy lejátsszon egy általa akkor előadott dalrészletet. 

– Valaha legényként a kocsmában tanultam énekelni. Hatan voltunk egykor, akik, ha valami ­ünnep volt, biztosan felléptünk – ismertette a nyugdíjas férfi. Mint mondja, jó pár évre rá tanára, Pörneki Anikó énekművész javaslatára rendszeresen elindult a helyi versenyeken, később pedig a dalok írásába is belekóstolt, de nagy sajnálatára végül csak az egyik versét sikerült megzenésíteni. 

– Volt egy zenész házaspár, akik az egyik szerzeményemet lekottázták és felénekelték, de a költözködésnél a kottával együtt a felvétel is elveszett. „Újkígyósnak határában állt egy magas diófa” – így szól a vers, mely dalként is megállta a helyét. Ezt énekelte el nemrégiben Budai Beatrix a Duna televízió vasárnapi műsorában – mesélte büszkén. 

Hozzátette, nagyon régen állt egy magas diófa Kígyóson, ezért adta eredetileg ezt a címet ennek a dalnak. Ám azt tanácsolták, mivel a dalszöveg ezzel igencsak röghöz kötött, írja át. – Így lett Szülőfalum határában a címe, amivel talán az énekesek is könnyebben tudnak azonosulni. De a másik dalom, ami egy siratónóta, is le van már kottázva, le van védetve az Artisjusnál, és csak arra vár, hogy felénekeljék – avatott be minket szeretett hobbijának részleteibe Huszka Mátyás.

Elvitte egyik fülét az aknavető

– Már nyolcéves koromban hadiárva lettem, ketten voltunk édesanyámmal, aki egy törékeny kis asszony volt. Pénzt kellett keresni, ha élni akartunk. Így már tizenévesen a Hoffer traktor hangját voltam kénytelen hallgatni, ami aztán Vörös Csillag néven lett ismert. Pesten gyártották ezeket az óriásokat, és égbekiáltó hangjuk volt. Nem sokra rá besoroztak katonának, és 1959-ben egy aknavető az első éleslövészet alkalmával elvitte az egyik fülem, azóta nem hallok vele. Ám ez nem akadályozott meg abban, hogy énekelni kezdjek, és most a versek töltik ki a napjaimat. Ráadásul, amit leírok, azt meg is jegyzem, ez az én rossz szokásom – mondta Huszka Mátyás.