Megújul a szarvasi Gallicoop

– Milyennek látja Szarvast, hogy érzi magát a Gallicoop Zrt. élén? 

– Az utóbbi bő egy évben rendkívül szimpatikus városnak ismertem meg Szarvast, kedvesek az itt élő emberek, és befogadóak, tehát jól érzem magam a településen. A Gallicoopra térve, én az elmúlt 20 évben cégeket vezettem, közülük is inkább külföldi (holland, belga, angol) multinacionális vállalkozásokat. A szarvasi pulykafeldolgozó ezzel szemben magyar tulajdonban van, ebből a szempontból különbözik a Sága Foods Zrt.-től, amit előtte irányítottam. Ezentúl a szarvasi cég egy családi vállalkozás volt, amit Erdélyi István épített fel. Nagy váltást hoztam ide, ami már sokkal inkább egy modern, multinacionális vállalatszemléletet jelent.

– A cégvezetés mellett immár a Magyar Pulykaszövetség elnöki pozícióját is betölti. Hogyan fogadta a felkérést? 

– Természetesen örömmel, ugyanakkor átérezve az ágazat minden súlyának felelősségét. Hiszen az egész hazai pulykaágazat jelenéért és jövőjéért dolgozni teljesen más, mint egy cégért felelni, és komoly kihívást jelent.

– Hol tartanak most a pulykahús népszerűsítésével és mik a várakozások karácsonyra? 

– Lényegében most kezdtünk neki. Nehéz dolgunk van, mivel az elmúlt csaknem nyolc évben olyannyira el volt hanyagolva a pulykahús népszerűsítése, hogy a boltok polcairól eltűntek a termékek, nem lehet például egész bébipulykát beszerezni Magyarországon. Ezért – a pulykamell és a pulykanyak kivételével – szinte teljesen eltűnt a hazai konyhákból a pulyka. Egy átlagos magyar háziasszony például másfél kiló combfilével nem is igazán tudna mit kezdeni, hiszen nincs hozzá szakácskönyve, vagy receptje, pedig 20-30 évvel ezelőtt még az udvarokban is ott volt ez a szárnyas. Az egyik probléma az, hogy árban nem tud versenyképes lenni a csirkehúshoz képest, mivel magasabbak a nevelési költségeik. Éppen ezért kell hozzáadott értékkel bírnia a csirkehúshoz viszonyítva. Például a hús érettsége, íztartalma jóval nagyobb, mint a csirkehúsénak, vagy hogy a pulyka combja vörös hús, ami alternatívája lehet a sertéscombnak, tehát ugyanúgy meg lehet csinálni belőle egy pörköltet vagy bármit. Ezeket, és ehhez hasonló szlogenekkel kell edukálnunk a fogyasztókat. Továbbá szeretnénk elérni, hogy az embereknek a pulykahús szót meghallva ne csak a feldolgozott, fagyasztott, panírozott érmék, vagy sonkák, szalámik, esetleg virslik jussanak eszükbe.

– A Gallicoopra visszatérve, milyen változásokat hozott a termékekkel kapcsolatban? 

– Egy teljes megújulást hirdettem ezen a téren is, aminek megfelelően kihoztunk egy új termékcsaládot, a Gallio-t. Sokat dolgoztunk vele, hiszen szerettünk volna egy olyan szintű minőséget kínálni – mind hústartalomban, vagy a szalámik esetében az érlelésben –, ami eddig a cégnél nem volt jelen. A munka megtérülni látszik, hiszen amellett, hogy a vásárlóktól pozitív visszajelzések érkeznek, elnyertük a termékcsaláddal a napokban a vállalati kommunikációs alkotások egyik legfontosabb elismerését, az Arany Delfin díjat. Erre nagyon büszkék vagyunk.

– Milyen fejlesztések vannak még tervben? 

– A beruházások folyamatosak a pulykafeldolgozónál, ezzel együtt a korszerűsítések és rekonstrukciók is. Persze ilyen rövid távon még nem tudtunk teljesen új technológiát bevezetni, de folyamatban van, ahogy jönnek még új termékcsaládok is. Jelenleg a receptúrák és az elkészítési módok tökéletesítésén dolgozunk.

A Covid és a madárinfluenza is megugrandó akadály

Muzsek Andrástól megtudtuk, eddig az egész Európai Unióban mondhatni egy lábon állt a pulyka tőkehús. Utóbbi azt jelenti, hogy nem tudtunk úgy elmenni például Ausztriában vagy Németországban egy étterembe úgy, hogy ne lett volna az étlapon egy pulykamellből készült étel. A Covid–19 megjelenése után azonban bezártak az éttermek, és ezt jócskán megszenvedte az ágazat. Ráadásul, mivel ez egy lassan elkészülő állat, így az ágazat csak lassan tudott állományt csökkenteni, aminek következtében túlkínálat alakult ki pulykahúsból az Európai Unió piacain, emiatt az árak is leestek.

A pandémiának nincs még vége, és az idei nyári turistaszezon sem hozta a várt számokat Európában, így az árharc továbbra is kihívás maradt a szektor szereplőinek. Utóbbi pedig nem tud mást csinálni, minthogy korlátozza magát, egyensúlyba billentve a keresletet és a kínálatot.

A madárinfluenzára rátérve elmondta, ahogy versenytársaikat, úgy őket is sújtja. Nagy probléma, hogy minden olyan országban vagy régióban, amely fertőzött, bent marad a hús helyi piacon, vagy az EU-ban. Hozzátette, sajnos nem tudják, hogyan lehet elkerülni a madárinfluenza bekerülését, ennek egyik oka, hogy a fertőzés szinte mindig a vízi szárnyasokkal kezdődik, és a vonuló madarakkal érkezik hazánkba. Tehát egyelőre meg kell tanulni együtt élni vele.