Diplomáciáról váltott főzésre hazánk első gasztrobloggere

– Milyen kötődése, illetve élménye fűződik az Alföldhöz budapesti születésűként, illetve mondhatni világjáróként?

– Jász-Nagykun-Szolnok megyében vannak családi gyökereim, a nagyszüleim Kunmadarasról származnak. A környékhez ezért érzelmileg is kötődöm, illetve gyakran és szívesen járok arra és fedezem fel például gasztronómiai különlegességeit. Békés megyén belül pedig Gyomaendrőd vonzott magához immár két dologgal is, amelyek miatt visszatérő vendég lettem. Az egyik a Nagylaposi Birkacsárda, ami mára az egyik kedvenc éttermemmé vált szemléletmódja és túrós palacsintája miatt. A másik pedig a város új projektje, a Kner Piroska szakácskönyv kiadása, melynek én is részese lettem. Többször is jártam mostanában emiatt a településen, például a kiadvány fotózásán szeptemberben Tímár Attila mesterszakáccsal. A könyv miatt egyébként sokat olvastam a gyomaendrődi Kner nyomdász családról. Történetük egészen magával ragadott. A megjelenést pedig már nagyon várom, ennek kapcsán még biztosan többször jövök Gyomaendrődre.

– Visszatérve a kezdetekhez: hogyan keveredett a főzés világába a diplomáciai karrierből?

– Gyermekkoromtól kezdve sokat főztem, mert az egész családom jól főz és nálunk mindig is nagyon fontos volt az étkezés kultúrája. Ráadásul mindig minden a terített asztalnál történt, illetve ott dőlt el. Persze ez önmagában nem indok arra, hogy az ember a főzést válassza hivatásának. Nálam az egyetemi éveim végén volt egyfajta átkattanás, amikor épp New York-ban éltem egy szakmai gyakorlat miatt. Ekkor lett az érdeklődésből szenvedély és alakult ki a későbbi hivatás csírája. Onnantól kezdve folyamatosan képeztem magam a témában autodidakta módon. Számtalan könyvet elolvastam a főzésről és elvégeztem különböző szakács tanfolyamokat is. A pályámat ettől függetlenül diplomataként kezdtem. Épp Brüsszelben dolgoztam, amikor 2005-ben elkezdtem írni a blogomat. Utóbbi volt az a nagy mérföldkő, amely végül a pályaváltáshoz vezetett. Így lettem diplomatából gasztronómus.

– Van-e kedvenc étele vagy alapanyaga?

– Ez mindig változik, főként szezontól, hangulattól és az éppen aktuális érdeklődési területtől függ. De a Kner Piroska szakácskönyvből máris tudok mondani egyet, méghozzá a Rakott burgonya köpönyegben címűt, ami valami fantasztikus. Ez gyakorlatilag egy rakott krumpli pite, amely egy teljesen hagyományos étel változatát mutatja meg egy kis csavarral. Egyszerűen levett a lábamról. Hozzáteszem, a rakott krumpli egyébként is az egyik kedvenc ételem a magyar konyhából. Alapanyagot tekintve állandó kedvenceim a fűszerek. Azokból nagyon sok félét használok és szeretem velük feldobni az egyszerű, hétköznapi ételeket. Most aktuális pedig a birsalma, ilyenkor szeretem minden formában elkészíteni.

– Korábbi és jelenlegi hivatása is gyakran szólítja külföldre. Szereti keverni a különböző nemzetiségek konyháit, ízeit?

– Lényegében mindent kipróbálok. Van olyan, hogy egy külföldön kóstolt helyi klasszikust próbálok itthon ugyanúgy elkészíteni. Ez általában nem sikerül, mert mások az alapanyagok, a csillagok állása és a hangulat is, amiben az ember épp benne van. Ami viszont mindig jó működik, hogy egy-egy érdekes, külföldről hozott elemet (legyen az technológia, vagy hozzávaló) úgy építek be a magyar konyhába, hogy az eredmény még közel álljon a mi ízlésünkhöz, de legyen benne azért egy kis csavar is.

– Otthon mást is beenged a konyhába?

– Természetesen, hiszen nálunk tényleg mindenki nagyon jól főz. Emlékszem, gyermekkoromban például mindig édesapám főzött, aki ugyan ma már 80 éves, de kiváló egészségnek örvend, és máig isteni ételeket készít. Ezért is tartjuk nála a hátvégi nagy ebédeket.