A finnekről tartott előadást Tuba Orsolya

– Egyik ilyen innováció, azaz „finnováció”, amit én is megtapasztaltam, a diáklakások voltak. Melyekbe az általános iskolásoktól kezdve az egyetemistákig bárki beköltözhet. Ráadásul a diáklakásokat nem is az oktatási intézmények, hanem államilag finanszírozott alapítványok, társaságok tartják fent. És mivel ezek igen alacsony áron elérhetőek, középiskolások, egyetemisták és családok is laknak bennük – avatott be minket a Finnországban tanuló egyetemista.

Majd a tanulók egészségügyi alapítványáról is mesélt. Mint mondta, Finnországban már az 1930-as évektől kezdve egyre jobban odafigyeltek a fiatal felnőttek egészségügyi igényeire.

– Azért, hogy a diákokat érintő egészségügyi problémákat orvosolni tudják, létrehozták az egészségügyi alapítványt, amely – minimális éves díj ellenében – ingyen nyújt szolgáltatást, akár a külföldi hallgatóknak is. Ráadásul el van választva a közegészségügytől, így az alapítványnak köszönhetően az egyetemeken is elérhető például egy ápoló, akihez bármilyen egészségügyi problémával fordulhatnak a diákok – emelte ki az előadó.

Ezután a magyar egyetemista összeszedte a finn oktatás eredményeit. Mint elhangzott, Finnországban az 1950–60-as évektől kezdték el fejleszti az oktatást. Melynek egyik fontos eredménye, hogy a fiatalok több mint 90 százaléka az általános iskola elvégzése után középiskolában folytatja tanulmányait. A 25 éven felüliek 87 százaléka rendelkezik érettségivel, 42 százaléka felsőfokú végzettséggel. Talán ennek is köszönhető, hogy egyre népszerűbb a finn oktatási export.

– A finn tanárok éveket töltenek a környező országokban vagy a tengerentúlon. Kínában például különösen nagy igény mutatkozik a finn iskolák iránt – árulta el.

Kiemelte, a finn oktatás alapelve, hogy származástól, életkortól, lakóhelytől és társadalmi helyzettől függetlenül mindenkinek egyenlő hozzáférést kell biztosítani a színvonalas oktatáshoz.

– A finnek azt vallják, hogy bármikor újraképezheted magad, és teljesen elfogadott, ha valaki 50-60 évesen beül újra az iskolapadba. Emellett a nyitott egyetemekre is bárki, felvételi nélkül besétálhat és hallgathat órákat – ismertette.

Szót ejtett még a Finn Vöröskereszt éhségnapi gyűjtéséről, melyet először 1980-ban tartottak, Palkane városában. – Azóta ezen a napon a helyiek minden évben felajánlják az ételpénzüket a Finn Vöröskeresztnek. Az eltelt több mint 40 év alatt ez a civil társadalmi innováció országos szintű mozgalommá nőtte ki magát, és mindegy 54 millió euró folyt be a felajánlásokból. Külön érdekesség, hogy az adományok 90 százalékát magánszemélyek adták – osztotta meg velünk ismereteit a magyar egyetemista.

A Mikulást is nekik köszönhetjük

– Az 1920-as években egy finn újságíró, rádiós, Markus Rautio kezdte el terjeszteni, hogy a Mikulás a finn Lappföldön, Rovaniemiben él, ­onnan hallja, hogy a gyerekek hogyan viselkednek. Ezután ­szájról szájra járt ez a kedves történet, melyet idővel az iskolákban tovább szőttek, így születtek meg a Mikulás ­segítői, az ajándékokat készítő manók. Jómagam is dolgoztam a rovaniemi tanulmányaim­ során manóként a Mikulásnak. A történet minden részletét ismernem kellett, például arra is volt válasz, hogy miért vagyunk manóként magasabbak a gyerekeknél – mesélte nevetve Tuba Orsolya.

Egyúttal elmondta, hogy bár a Mikulás a Santa Claus Villagében lakik, oda kell küldeni neki a levelet, ott van a postaládája, de a Santa Park barlang, ahol a manók dolgoznak is az otthona. És ahhoz, hogy minden gyerekkel tudjon találkozni, egy folyosón közlekedik a két hely között.