Kerekké tették a múlt különleges eseményeit

Kereki előbb önálló település, majd Mezőberény fontos része volt a Körös közelében – tudtuk meg Siklósi István polgármestertől, aki maga is részt vett a találkozón. Mint kiemelte, akadt olyan időszak, amikor mintegy nyolcszázan éltek ott, a lakók erős közösséget alkottak, iskola is épült a településrészen, gyakran összegyűltek ünnepekre, illetve mai szóval bulikra.

– A Kereki találkozó azért is fontos számunkra, mert az egykoron ott élők, szlovákok, németek, magyarok ma is őrzik identitásukat, egykori otthonukhoz és Mezőberényhez való kötődésüket – tette hozzá a településvezető. Siklósi Istvántól megtudtuk, hogy a városrésznek saját „polgármestere” van, a 81 éves Frey András személyében, aki tulajdonképpen a gátőr mellett egyedül él Kerekiben, bár van háza bent Mezőberényben is. András bácsi egyébként nagyon érdekes egyéniség, gyakran lovas kocsival indul Kerekiből Berénybe, a szekérre pedig felhúzott egy kis építményt is, és miközben halad befelé, kis tűzhelyén még főz is.

Henger Péter, a Mezőberényi Helytörténeti és Tájvédelmi Egyesület elnöke lapunknak elmondta, Kereki régóta lakott hely, számtalan régészeti lelőhelyet tártak ott fel. Az első írásbeli említése 1284-re esik, Tarcsa-Kerék néven. A terület a 15. században a Kereki család tulajdonává vált, és mivel vélhetően főként nemesi kötődésű emberek lakták, a Nemes-Kereki névre hallhatott. A törökök 1580 körüli érkezése után az akkor a római katolikusok lakta település elpusztult. Később reformátusok telepítették újjá a helyet, de az hasonló sorsra jutott, mint elődje.

Harruckern János György 1721-ben népesíttette be újra ezt a részt. Az 1721-es összeírás hat, az 1725-ös már tizenhat családfőt említ főleg szlovák és magyar nevekkel. A Cserenyecz, Szujó, Kukla és Hornok családnevek voltak jellemzőek, ám az áradások és egyéb környezeti tényezők miatt elhagyták Kerekit, így a templomot is, és megalapították a mai Endrődöt a régi, elnéptelenedett Endrőd helyén. A Harruckern uradalom 1740-ban átadta a Kereki területet Berénynek, amit főként legelőként használtak. 1852 és 1859 között feltörték egy részét, a kihasított területet Kis- és Nagy-Zsellérnek hívták, mert gyalogjobbágyok kaptak belőle. Az 1800-as évek végén megindult a tanyák építése, és ezzel a lakosság számának növekedése. Az 1900-as évek elején már 600-650-an lakták, de például 1941-ben több mint 800-an. Főleg evangélikus vallású németek, szlovákok és református magyarok, de voltak görögkeletiek és katolikusok is. 1901-ben iskolát hozott létre a község, ami 1914-ben az állami elemi iskola része lett, majd a második világégést követően az I. számú iskola részeként működött egészen a ’60-as évekig.

A második világháborút követően beindult téeszesítés következtében folyamatosan csökkent a népesség, az 1960-as évekre alig néhány százan éltek Kerekin, a tanyák felszámolása után pedig alig néhány maradtak. Kerekit mindig nagyon összetartó közösség jellemezte, a '30-as években olvasókört hoztak létre, és a viszonylag nagy távolságok ellenére békében éltek együtt, közösen.

Kereszttel is emlékeznek

A volt Kereki-tanyákon élők tiszteletére várhatóan szeptember 19-én keresztet állítanak a gát mentén – tudtuk meg Borgula Györgynétől, a Mezőberényi Szlovákok Szervezetének elnökétől. Mint hírportálunknak elmondta, eredetileg a volt kereki iskola és templom helyén szerették volna felállítani, de mivel az viszonylag messze esik, Kosjár György magángazdálkodó adott helyet a gát mellett a keresztnek. Mezőberény Értékeiért Egyesület ugyanakkor két padot már állíttatott, hogy segítse a Kerekibe túrázókat.