Amerikában oktat, a Körösök vidékén kutat a csabai professzor

A Munkácsy Mihály Múzeumban kezdtem és dolgoztam 13 évet – sokat köszönhetek az intézménynek –, majd a Nemzeti Örökségvédelmi Központ dél-alföldi irodavezetője lettem, az infrastrukturális beruházások előtti feltárásokat végeztük a régióban – mesélt az előzményekről dr. Gyucha Attila. Érezte, hogy váltásra van szüksége, illetve mivel amerikai lányt vett feleségül, adott volt, hogy igyekszik beteljesíteni az amerikai álmot, így 2014-ben került az Egyesült Államokba.

Eleinte vendégprofesszorként oktatott

Chicagóban, az Egyesült Államok egyik legnagyobb múzeumában, a Field Museum of Natural Historyben ösztöndíjasként új lehetőségek nyíltak előtte. 1998 óta dolgozik együtt William Parkinsonnal a Körös vidékén, és mivel a szakember szintén ebben az intézményben ténykedik, még szorosabbá vált a közös munka, napi szinten konzultálva folytathatták azt a tengerentúlon, amit itthon elkezdtek.

Később ösztöndíjasként a New York állambeli Buffalo egyetemére került, majd visszatért Chicagóba. Elmondta, a vendégprofesszori lét hasznos tapasztalatokkal szolgált, de közben folyamatosan keresett állandó állást. Az amerikai felsőoktatás sajátosságaként értékelte, hogy az a világ minden tájáról vonzza a kutatókat, hiszen az amerikai egyetemek biztonságot, kiváló kollégákat és inspiráló közeget kínálnak.

Nem csoda, hogy egy-egy meghirdetett álláshelyre több százan, akár ezer feletti számban is jelentkeznek. Ezért már az is nagy szó, ha valaki felkerül azon 10-15 pályázó közé, akiktől pluszanyagokat kérnek, például kutatási elképzeléseikről és oktatási filozófiájukról. A kör ezt követően tovább szűkül, és az egyetemek végül három-öt jelentkezőt hívnak meg egy rendkívül intenzív, általában kétnapos interjúra. A meghívottakat ekkor már szakmai szempontból az adott tanszék számára ideálisnak tekintik, és inkább azt mérik fel a beszélgetések és előadások során, hogy a jelentkező milyen kolléga lesz a jövőben; azaz a szakmai mellett az emberi arcot is meg kell mutatni.

Harminc helyre adta be pályázatát

Harminc helyre adta be a pályázatát 2014 és 2019 között, majd a University of Georgia, azaz a georgiai állami egyetem antropológiai tanszékétől tavaly februárban e-mail érkezett, hogy bekerült azon kevesek közé, akikre személyesen is kíváncsiak. Érezte, hogy jól sikerültek a találkozók és a bemutatkozó előadás, pár nappal később pedig értesítették, hogy professzorként számítanak rá.

– Ez egy kivételes lehetőség, ezért komoly felelősséggel is jár – mondta dr. Gyucha Attila, aki ezzel az első magyar lett, aki régészprofesszorként állandó állásban amerikai egyetemen kutathat és oktathat. Hozzáfűzte: a kutatás mellett a tanításra és az adminisztratív munkára is gondot kell fordítania, sőt. Az ásatások finanszírozására pályázatokat kell írnia és persze nyernie, és a kutatási eredményeket rangos szakfolyóiratokban és könyvek formájában kell publikálnia. Felesége vendégprofesszorként szintén az egyetem antropológiai tanszékén tevékenykedik.

Továbbra is Békésben, a Körösök vidékén kutat

A szakember elmondta, hogy terepi kutatásainak többsége továbbra is Békés megyéhez köti. Több projektet kell folytatnia és beindítania, egyebek mellett ezért is tért haza a napokban néhány hétre.

Az egyik örökségvédelmi projekt Vésztő-Mágorra fókuszál. A 80-as években kiásott, ma is látogatható ásatási szelvény állagmegóvása, illetve az akkoriban feltárt, hatalmas mennyiségű leletanyag feldolgozása nem halasztható tovább. Ennek kapcsán a város önkormányzatával és az emlékhellyel működik együtt, és amerikai forrásokat is be kíván vonni.

A másik egy izgalmas ősvízrajzi projekt: tíz éve jelent meg egy fontos tanulmányuk a Körös-vidék folyóvizeinek elmúlt 10 ezer évéről. A különféle természeti erőforrások és a közösségek közötti kommunikáció miatt a vízfolyások voltak a legfontosabb települési tényezők a régióban. Néhány héttel ezelőtt fejeződött be egy úgynevezett LIDAR-felmérés – amelyet úgy kell elképzelni, mintha egy helikopterre szerelt, nagy felbontású 3D szkennert alkalmaztak volna –, hogy azonosítsák a folyószabályozások előtti, mára gyakran erősen feltöltődött vízmedreket. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársaival elemzik az adatokat, hogy modellezzék az ősi települések és a folyók kapcsolatát.

A harmadik, hosszabb távú projekt keretében folytatódik a Bill Parkinsonnal immáron majd negyedszázada életre hívott Körös Regionális Régészeti Program. Az elkövetkező években egy olyan vizsgálatsorozatra kerül sor, amely az őskor különféle időszakaiban felbukkanó településkoncentrációs folyamatokat kutatja. Ezen folyamatok során az aprófalvakban vagy elszórt tanyákon élők egy-egy nagy településre költöztek – hasonlóan a mai, modern városok létrejöttéhez. Az elmúlt évtizedben a Körös Regionális Régészeti Program Szeghalom-Kovácshalom lelőhelyén vizsgált egy szinte városnak tekinthető, hasonló módon létrejött, 7000 éves települést. Ugyan néhány generációt követően a szeghalmi települést lakói felhagyták, és visszatért a korábbi időszakokra jellemző aprófalvas-tanyás szerkezet, mintegy 2000 évvel később, a bronzkorban ismét városszerű településeket építettek a Körösök vidékén.

Az újkőkori és bronzkori közös pontokat keresik

Az új kutatások során azt vizsgálják majd, hogy mik voltak a közös, illetve az eltérő pontok az újkőkori és a bronzkori nagy falvak létrejöttében és működésében. A legfontosabb kérdések között szerepel, hogy mi volt a népességkoncentráció oka, miként oldották meg a többezernyi ember létfenntartását, illetve hogy a közösségek miképpen szervezték meg magukat – sorolta dr. Gyucha Attila.

A régészprofesszor emellett több könyvön is dolgozik. Hamarosan Los Angelesben jelenik meg a Körös Regionális Régészeti Program Vésztő és Körösladány környékén, a 2000-es évek elején folytatott kutatásainak monográfiája; az ásatások kora rézkori, mintegy 6500 éves településeket tártak fel. Emellett dr. Gyucha és dr. Parkinson 2014-ben egy magyar kiadóval közösen könyvsorozatot alapított, amely a Körösök vidékén zajló további régészeti kutatások eredményeit hívatott publikálni. Egy hónap múlva jelenik meg a sorozat ötödik kötete­.

Sosem fogy ki a kincsekből a föld

– Mindig lehet érdekességeket találni – mondta dr. Gyucha Attila, hozzáfűzve: a Körös-vidék azért különösen vonzó a kutatók számára, mert a 60-as és 90-es évek közepe között a régészek mintegy 4000 négyzetkilométernyi területet fésültek át, és csaknem 8000 lelőhelyet térképeztek fel az újkőkortól a középkor végéig terjedő csaknem 8000 évből. Ez egy olyan, kincset érő adatbázis, amelyhez hasonlóra Európában nagyon kevés példa akad.

A professzor elmondta, Körös-vidéki kutatásaikkal a világ egyéb részein tevékenykedő régészeket is érdeklő, jelentős antropológiai kérdésekre keresik a válaszokat. Például arra, hogyan indult el az élelemtermelés, mik jellemezték a korai agrárközösségeket, a fémek megjelenése és más innovációk milyen hatással voltak az őskori társadalmak szerveződésére. A Körös-vidéki eredmények így hozzájárulhatnak globális szintű kérdések megválaszolásához. Úgy véli, hogy szeghalom-kovácshalmi kutatásaik különösen jól illusztrálják ezt: annak vizsgálatával, hogy az újkőkor emberei milyen problémákkal szembesültek és azokra milyen válaszokat adtak a szinte városoknak tekinthető, hatalmas településeiken, a jelenlegi világunkat jellemző, egyre súlyosbodó, az urbanizáció felgyorsulásával összefüggő kihívásokra is könnyebben találhatunk majd gyógyírt. Azaz a régészet eredményei számos esetben segíthetnek modern gondjaink megoldásában is.

Az információ, az adat a legfontosabb

A régészek számára bármely kincsnél vagy látványos sírnál fontosabbak azok, a laikusok számára sokszor jelentéktelennek tűnő adatok, amelyek segítségével kérdéseikre választ kaphatnak és új összefüggésekre deríthetnek fényt; például, amikor a szisztematikus munkával felgyűjtött információk segítségével meg lehet állapítani, hogy miért hagyták el lakóik Szeghalom-Kovácshalmot – folytatta. A leletek közül számára egyébként még mindig egy Sarkadon évtizedekkel ezelőtt talált kora vaskori kincs viszi a prímet, ami rendkívül érdekes problémákat vetett fel, és pályakezdőként komoly nyomozásra késztette. A lelet egy része egyébként látható a békéscsabai múzeum vadonatúj állandó kiállításában.

A professzor elmondta, természetesen gyakran előfordul, hogy a régészek tévednek. Ugyanis tipikusan apró részletekből szükséges az egészre következtetniük – mintha néhány puzzle-ból kellene felvázolniuk egy hatalmas kép részleteit. Ha nagy kérdésekre akarnak válaszolni, viszont csak kis mennyiségű adat áll rendelkezésükre, akkor óhatatlanul is megeshet, hogy később, újabb adatok napvilágra kerülésével, hamisnak bizonyulnak a következtetéseik. Hangsúlyozta: ez egyáltalán nem gond, hiszen így fejlődik a tudomány.

Szereti összepiszkolni a kezét

– Amikor elkezdtem a pályám, egyszerűen csak össze akartam piszkolni a kezemet – eszembe sem jutott, hogy ezzel egy amerikai egyetem katedrájáig vezet majd az utam. A mai napig élvezem a terepmunkát és az azzal együtt járó nyomozást. De nem lehet 12 hónapból 12-t, sőt még ötöt sem ásatással tölteni. Amit kiásol, azért felelős vagy – hangsúlyozta. Elmondta: a leleteket, az adatokat fel kell dolgozni, ki kell értékelni, és publikálni szükséges. Ez a kulcsa annak is, hogy a következő kutatási ötlet megvalósításához nélkülözhetetlen forrásokra sikeresen pályázhassanak. Ezért a tudományos célú régészeti munka csupán maximum 20 százaléka zajlik a terepen, a többi irodákban, raktárakban és laborokban folyik.

Athénban él és dolgozik

A University of Georgiát 1785-ben, tehát Amerikában az elsők között alapították, és a város, amelynek a jól csengő Athens, azaz Athén nevet választották, lényegében köré épült. Hangulatában a települést Szegedhez hasonlítanám. Az egyetemisták alkotják a helyiek harmadát, a második harmadot az oktatók és a kiszolgáló személyzet teszi ki, a harmadik harmadot pedig a különféle szolgáltatók adják. Athens patinás és méretes belvárossal rendelkezik, ami nem számít gyakorinak az Egyesült Államokban. További érdekessége, hogy a pop- és rockzenében központi szerepet játszik a város, például az R. E. M. mellett a legendás B-52’s otthona is – mesélte dr. Gyucha Attila.

Söralátétre jegyezték le a programot

Kezdetben az Alföld vaskorával foglalkoztam, aztán egy nap váratlanul megjelent az akkor még doktorandusz Bill Parkinson a Munkácsy Mihály Múzeumban, a Körös-vidéki kutatási terveivel a hóna alatt. Terepről érkeztem vissza, borzasztó fáradt voltam, ám elmentünk sörözni, és a hosszúra nyúlt éjszaka végén egy söralátétre jegyeztük fel a következő öt év közös projektterveit – mondta dr. Gyucha Attila.

Hozzátette: az amerikai szakemberrel pillanatok alatt megértették egymást mind szakmailag, mind emberileg, így a vaskor kutatása lassan háttérbe szorult, és a hangsúly az újkőkorra és a rézkorra tevődött át. Mint mondta, Bill-lel alapvetően hasonló karakterek, de sokszor különböznek megközelítéseik és véleményük, amely időnként ajtócsapkodáshoz vezet. Ezek azonban sosem komolyak – amit jelez, hogy a professzor esküvői tanúja is Bill volt –, és valójában a viták vezetnek új és eredeti ötletekhez.