Búcsúzunk a táviratoktól. Stop. Mobilon küldhetjük a lapokat

Panulin Ildikótól, a Magyar Posta szóvivőjétől megtudtuk, 2015-ben még 7000 darab táviratot adtak fel Békés megyében, 2019-re ez a szám 1600 darabra csökkent, tavaly pedig már csupán 900 táviratot adtak fel az ügyfelek. Hozzátette, a telefonok széles körű elterjedésével és az internet fejlődésével a „telegram” iránti igény az utóbbi öt évet tekintve 87 százalékkal csappant meg. A posta alternatív megoldásként a Sender mobilapplikációját kínálja ügyfeleinek, amely egy saját fotóból készíthető képeslapküldő alkalmazás, és valamennyi okostelefonos platformon elérhető.

– A távirat nagyon sokáig jelentette a gyors információtovábbítás elsődleges eszközét – árulta el Ogrincs Pálné, a Békéscsabai Postás Nyugdíjas Klub elnöke, aki 40 éves postai szolgálata során megszámolhatatlanul sok táviratot adott fel, közvetített, díjazott, emellett oktatta is a szakmát. Elárulta,

az első magyar távíróállomás, ahol még mágnestűs távjelzőkön továbbították a jeleket, 1847 decemberében nyílt meg Pozsonyban.

A szabadságharc leverése után már morzegépeket használtak, sőt 1867-től a Hughes-féle betűíró távírók is megjelentek. A távírdák független intézményként működtek, a postával való egyesítés csak 1887-ben történt meg a „vasminiszter”, Baross Gábor közbenjárásával.

– A békéscsabai és gyulai távíróvonal megépítése Neuhold János mérnök nevéhez fűződik – emlékeztetett Ogrincs Pálné, aki elárulta, Békéscsabán Omaszta Gusztáv postamester nyugdíjba vonulását követően körülbelül negyven évig több helyszínen, bérleményben üzemelt a Magyar Királyi Posta. Helyt adott az intézménynek például Szondy főorvos egykori zsúfolt háza is: a mai Andrássy úti borozó épületében. A korabeli újságokból kiderült, táviratküldésre a Fiume vendéglőből is volt lehetőség, ugyanis „derék bérlője igen célszerű újításokat tett az utazóközönség kényelmének előmozdítására azzal, hogy szobatávírdákat állíttatott fel”. Ogrincs Pálné kiemelte,

1922 júniusában már arról tudósítottak a lapok, hogy a kereskedelmi miniszter rendelete értelmében éjjel-nappali távírda- és telefonszolgálat nyílik a békéscsabai postán.

– A város impozáns épületét, a Szent István téri Postapalotát 1927 nyarán adták át, hatalmas termében tizenkét Morse- és két Hughes-féle ritmikus betűnyomó távírókészülék állt – tette hozzá. Utóbbit az 1930-as évek elején minőségében egy teljesen más rendszerű, az úgynevezett aritmikus aszinkron rendszerű távírógéptípusra cserélték. A technika fejlődésével a 20. század második felében pedig már vezetékes távírókat használtak.

A feljegyzések szerint Békésben is felkészült távírdarendezők, távírászok dolgoztak, akik komoly képzésben részesültek. A fővárosban már 1888-tól tanfolyamokat szerveztek, később a Magyar Posta szakoktatási rendszerében külön tantárgyként oktatták a távíró-szolgáltatást a segédtiszti, tiszti, altiszti, kézbesítői tanfolyamokon.

A megyében Sarkad jelentette a bástyát: a településen 1976-ban indult a postaforgalmi képzés.

A távírászokkal szemben alapvető követelmény volt a gyorsaság, a helyesírás és a pontosság. Egy-egy elhallás a táviratok hajnalán és később is komoly kellemetlenségeket okozhatott. Ogrincs Pálné saját, medgyesbodzási emlékét felidézve elmondta, kispostavezető volt, amikor betanított egy fiatal fiút Bodzáson, többek között a táviratok megírására is.

– A medgyesegyházi távírda bemondta a távirat számát, a fiú kihúzott egyet a fiókból, sebesen megírta, borítékba helyezte, majd átadta a kézbesítőnek. A címzett azonban hamarosan megjelent, és bosszankodva mondta, figyeljek erre a fiúra, mert a névnapi köszöntő helyett újszülötthöz gratuláltak neki – mesélte a történetet, amin ma már csak mosolyog.

Elárulta, TGX állomás (vezetékes távíróállomás) számos településen működött: Békéscsabán, Gyulán, Orosházán, Medgyesegyházán, Mezőhegyesen, Battonyán, Szarvason, Békésen, Mezőberényben, Dévaványán, Sarkadon és Gyomaendrődön is. A postákon külön teremben kapott helyet a távírószolgálat, ezeket hangszigetelő burkolattal látták el. A közönséges táviratot, postafaxot a feladást követő 6 órán belül, a sürgős táviratot és postafaxot 4 órán belül, a levél- és dísztáviratot 24 órán belül kellett kézbesíteni, nagyvárosokban ezt a feladatot motorkerékpárral, kerékpárral oldották meg.

A vállalatoknál közben telexgépeket szereltek be, amellyel tehermentesítették a postai táviratforgalmat.

– Aztán a számítástechnika vívmányai szépen lassan kiszorították a táviratokat, amelyek több mint százhetven évig voltak hírvivői vállalati, hadi információknak, születésnapi, névnapi köszöntéseknek, eljegyzésnek, gyermekáldásnak, sikeres vizsgának, szerencsés megérkezésnek – összegezte. A kézbesítők nemcsak örömhírt továbbítottak, hanem sokszor behívóparancsot vagy elesett katonák, betegek halálhírét hozták. Ogrincs Pálné hozzátette, a Szegedi Postaigazgatóság megszűnésekor néhány elkötelezett dolgozó úgy döntött, megmenti a tárgyi eszközöket. Saját gyűjteményükkel kiegészítve Szentesre vitték a relikviákat, ahol hatteremnyi kiállítási anyag gyűlt össze. Ezt gazdagította a Békéscsabai Postás Nyugdíjas Klub is a helyi postatörténeti tárgyakkal.

Jótékony célt is szolgáltak

A közönséges távirat mellett már fénykorában rendkívül népszerű volt a dísztávirat is, melynek első példányait több mint kilencven esztendeje, 1928 júniusában hozta forgalomba a Magyar Királyi Posta.

A lapokat a Tuberkulózis Elleni Küzdelem Országos Bizottsága állíttatta elő és bocsátotta a posta rendelkezésére, cserébe a posta a különleges táviratkezelésért járó pótdíj 60 százalékát jótékonysági céllal a betegség elleni küzdelem javára engedte át.

A lapokat mindig a kor neves grafikusai, képzőművészei tervezték, az ábrázolt motívumok felölelték az emberi életút teljességét.

A távírók anyák napján és a közkedvelt névnapokon – Pál, Anna, Ilona, Erzsébet, Katalin, István, János – megerősített szolgálatot láttak el, hogy a feladott jókívánságokat még a tárgynapon kézbesíthessék.

A kórház más módszert választ

Az orosházi kórházban évtizedek óta bevett szokás, hogy táviratban értesítik a hozzátartozókat. A telefonok – főként a mobilok – elterjedése óta azonban az esetek többségében telefonhívással történik az értesítés, mivel gyorsabb és olcsóbb.

– A beteg felvételekor a kartonjára kerül a kapcsolattartó személy címe és telefonszáma. Azonban, ha nem sikerül telefonon elérni a hozzátartozót, a kórházi adminisztrátor táviratot küld részére. Mivel a Magyar Posta kivonja a szolgáltatást, kórházunkban is megszűnik a távirat küldése. Már vizsgáljuk annak lehetőségét, hogy adott esetben e-mailben adjunk tájékoztatást. Vannak azonban olyan, többségében idős emberek, akik nem rendelkeznek e-mail-címmel, sőt telefonnal sem, hozzájuk levél formájában juttatjuk majd el az értesítést – kaptunk tájékoztatást az orosházi kórháztól.