Sok veszélyt rejtenek gyermekeink számára az internetes kihívások

Az internetes kihívásoknak az a lényege, hogy egy felhasználó az általa kitalált, általában elég meggondolatlan próbatételt levideózza, feltöltse a közösségi média felületeire és kihívja ismerőseit, hogy csinálják utána. A legnépszerűbb kihívások kontinenseken is átívelő népszerűséget is szerezhetnek maguknak. Azonban ezek a challengek rendkívül veszélyesek lehetnek. Ki ne ismerné a Kék bálna jelenséget, melynek során a játékban résztvevőknek különféle feladatokat kell végrehajtaniuk, melyek végül öngyilkossághoz vezetnek. A kihívás megjelenésének évében, becslések szerint világszerte 130 halálos áldozata volt.

Valahol minden emberben megvan az irányítási ösztön. De vajon mi motivál valakit abban, hogy egy másik embert olyan szinten irányítson, hogy a végén eldobja az életét? Mit érez egy ilyen ember egy-egy eset után? Vannak egyáltalán érzései? Belegondol abba, hogy az ő gyermeke vagy bármely hozzátartozója is kerülhet ilyen helyzetbe? A témával kapcsolatban megkérdeztük Szicsek Margit szakpszichológust, aki elmondta, hogy ezek az emberek súlyos személyiségzavarban vagy egyéb pszichiátriai kórképben szenvednek.

– Sok esetben függőség, például rendszeres kábítószer fogyasztás hatása alatt állnak. A saját életüket kiüresedettnek, értéktelennek élik meg. A virtuális világ az ahol megjelenhetnek, leírhatják, elmondhatják zavaros nézeteiket. Ilyenkor „valakinek” érezhetik magukat. Tetteik, szavaik súlyát nem mérik fel, a következményeket nem mérlegelik. Empátiára egyébként teljesen képtelenek, úgynevezett negatív jogosultsággal rendelkeznek a saját élettörténetük miatt. Ha valakivel kapcsolatba kerülnek, akkor az az érzésük támad, hogy végre valaki figyel rájuk, valakire hatással tudnak lenni és ez elég is. Ez pillanatnyi kielégülést okoz és ettől jól érzik magukat. A negatív jogosultság egyensúlyba kerül bennük. „Velem rossz volt az élet, szenvedjen más is.” Nem gondol bele semmibe, mert nem tud belegondolni. Nincs érzés. A saját nyomorán nem lát túl – árulta el a szakember.

A résztvevő vajon miért hallgat a kihívás létrehozójára?

– Ez nagyon összetett: a serdülőkor egy nagyon érzékeny időszak, idegrendszeri átrendeződés, identitáskeresés jellemzi. Sokan magányosnak érzik magukat, meg nem értettnek. Állandóan hasonlítgatják magukat az online világban látottakhoz. Nem tudják kellő kritikával kezelni az ott látott dolgokat. Az összemérésben rendre alul maradnak, kilátástalannak látják az életüket és ezért fogékonyak lehetnek az őket befolyásoló beteglelkű emberek üzeneteire – mondta el a szakember.

Fontos tehát, hogy szülőként nagyon sokat kell beszélgetni a gyermekekkel. Nem kioktatni, nem kritizálni, nem leszólni, hogy már megint a gép..., satöbbi, hanem érdeklődni, a gondolatairól, az érzéseiről, hogyan vélekedik magáról, kik a barátai, mit olvas, néz a neten, kiket követ, kinek a véleményére hallgat, hogy érzi magát a világban, a családban, az osztályban.

– Ha azt látják, hogy tartósan szomorú, bezárkózik, nem szívesen beszél. Szélsőségesen nyilvánul meg magáról, az életről, a jövőjéről, akkor fel lehet ajánlani, hogy akár szakemberhez is segítenek eljuttatni.

Tehát ne érezze azt, hogy nem áll mellette senki, ő nem fontos, ő nem értékes.

– hangsúlyozta Szicsek Margit szakpszichológus.

Technikai védelem

A további védelemmel kapcsolatban megkérdeztünk egy informatikust is, aki elmondta, hogy alapvetően több szinten fogható meg a probléma. Mint ismeretes, az internetet a router osztja szét a házban, legyen az akár kábeles összeköttetésű, vagy akár wifi kapcsolódású.

– Sok esetben ezeken a routereken is beállíthatóak olyan védelmek, amelyek már leszűrik azokat az oldalakat, amik kártékonynak vannak jelölve. Emellett be lehet állítani egyfajta szülői korlátozást is, aminek köszönhetően meghatározható, hogy az adott eszközön milyen oldalakat lehet látogatni. Ez olyan szempontból biztonságosabb, hogy ha valaki rácsatlakozik az internetünkre, akkor ott már elemi szinten is megszűrjük az oldalakat, így még jobban védve vagyunk az kártevőktől – árulta el Kanalas Sándor informatikus.

A következő védelmi vonal az, hogy a számítógépen vagy a telefonon beállítjuk a gyermek-üzemmódot, ami ismét kiszűr olyan oldalakat, amelyek potenciálisan veszélyesek lehetnek. Itt tudni érdemes, hogy ez csak különböző weboldalakat, alkalmazásokat tud megszűrni, tartalmat azonban nem, vagy csak eléggé korlátozottan.

– Mondjuk, ha a YouTube-nál bekapcsoljuk ezt a szűrőt, akkor nem fogja engedni az adott korosztálynak, hogy olyan videókat nézzen, ami nem nekik való – mutatott rá a szakember.

Kanalas Sándor hozzátette, hogy az effajta megoldás csak az alapja a védekezésnek, hiszen a tartalmak igyekeznek beszivárogni azokra a platformokra, amit az adott korosztály használ. Akár egy kommenteléssel is indulhat az egész, ami később átalakul egy személyes chatelésbe, amit mi nem tudunk letiltani.

A böngésző keresési előzményeinek megtekintése amellett, hogy személyiségi jogokat sérthet, nem feltétlenül vezet eredményre.

– Régebben volt egy online pingvines játék, ami több kis játékból állt. Oda szivárogtak be azok a személyek, akik különböző kihívásokra próbálták rávenni a gyerekeket. Egy ilyen esetben hiába nézzük meg az előzményeket, csak azt látjuk, hogy olyan oldalt keresett fel, ami az ő korosztályának való, és nem tudjuk, hogy ott ténylegesen mi történt – idézte fel.

A szakember kiemelte, hogy próbáljunk meg elé menni a dolgoknak. Tájékozódjunk az aktuális trendekről, majd ezt követően

beszéljük meg gyerekünkkel a látottakat, hogy ha ilyet látnak, akkor mit érdemes vagy mit nem érdemes tenni.