Nem látta meg árnyékát a medve, lassan vége a télnek

– Február másodika, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe igazi, régi magyar ünnep, hiszen hazánkban már a szabolcsi zsinat 1092-ben a kötelező ünnepek közé sorolta. Magyar nevét is viszonylag korai emlékből olvashatjuk, hiszen a Moldvában, Tatros városában 1466-ban magyarra fordított Huszita Bibliában Szűz Mária tisztulatta, az 1527-ből való Érdy-kódexben pedig Asszonyunk Mária tisztulatja néven találjuk meg – mondta el Harangozó Imre néprajzkutató.

Ehhez a naphoz több szokás is tartozik. Többek között ekkor szentelik meg a szentmiséken az erre szánt gyertyákat. Persze a keresztény ünnep mellett számos néphiedelem is kötődik február másodikához, például ekkor osztották a papok

a „Balázs-áldást”, mely minden torokbetegségtől megvédte az áldást kérőt.

Harangozó Imre elmondta, hogy a régi újkígyósiak szerint, ha szenteléskor nem alszik ki a gyertya, abban az évben szépen virágzik minden, jó és bőséges méztermés várható. Volt olyan hely is, ahol a szentelés után, a templomból hazatérve szentelt gyertyát érintettek a gyümölcsfák törzséhez, mert hitük szerint Isten áldása így kiárad rájuk is és bőven teremnek.

A régi öregek úgy tartották, ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ahogy a mondás is tartja:

„Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a Nap süssön”.

– A nap időjárása is fontos jel, üzenetet lehet. A moldvai Pusztinában hallottam, hogy a régi öregek szerint ezen a napon melegedni szokott az idő. Ha megcsurran az eszteríj, vagyis az eresz, akkor esős tavasz, esős nyár lesz – mondta el a néprajzkutató.

Szűkebb környezetünkben medvével ugyan csak akkor találkozhatunk, ha egy-egy utazó cirkusz téved a békési tájakra, ám a néphagyomány szerint, ha ezen a napon a medve előjön a barlangjából és meglátja az árnyékát, akkor már fordul is vissza tovább aludni, mert hosszú lesz még a tél.

Az időjóslás az állatkerti medvéknél nem igazán „működik”, hiszen – vadon élő társaikkal ellentétben – ők nem alszanak téli álmot és naponta kapnak enni, így minden nap kijönnek barlangjukból.

Ha már az állatkertnél vagyunk, akkor érdemes inkább a jegesmedvékre figyelni, hiszen náluk olyan viselkedésformákat vehetünk észre, ami pár napra előre sokkal pontosabban jelezheti előre az aktuális időjárás változását. Az állatkerti gondozók megfigyelték, hogy a jegesmedve fürdőzési aktivitása a hőmérséklet függvényében változik.

Ha gyakrabban csobban, akkor általában melegebb idő-, míg ritkább merülések esetén hidegebb idő közeledik.

„Ha Pál-fordulókor a medve kijön téli menedékéből és meglátja, hogy süt a nap, akkor még visszasomfordál, mert annyi hideg nap lesz a kitavaszodásig, mint amennyi az esztendőből már elmúlt.” – szól a gyertyaszentelő napjához fűződő medvejóslat, ami eredetileg Pál napjához kapcsolódott.

Persze nem csak a medve, hanem egy jóval kisebb állat, a pacsirta is szerepet kapott a népi jövendölésben. Eszerint, ha gyertyaszentelőkor énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni, vagyis hosszú lesz még a tél. Egy másik mondás szerint „ameddig besüt a nap gyertyaszentelőkor a pitvarajtón, addig fog még a hó beesni” vagy ennek éppen az ellenkezője: „ha esik a hó, fú a szél, nem marad soká a tél”.

Idétlen időkig

Ki ne látta volna Bill Murray örökzöld vígjátékát, az Idétlen időkig című filmet, mely egy álmos pennsylvaniai kisvárosban, Punxsutawney-ban játszódik? A film cselekménye február másodika, a Mormota nap körül játszódik, hiszen az Egyesült Államokban ez a kis állat az, aki megjósolja a közelgő időjárást. „Ha a mormota meglátja az árnyékát, még hat hétig fog tartani a tél – tartja az ottani hagyomány, ám a statisztika szerint az emlős mókusféle helyes előrejelzése csupán harminckilenc százalék.