Ló Szerafin sötétebb lett, de hűen őrzi a gyermekkönyveket

A Négyszögletű Kerek Erdőben él Ló Szerafin, a kék paripa. Ő, tudod, kéknek született. Ami nem csoda, mert Ló Szerafin lócsoda. Vagyis hogy csodaló. Csakhogy az emberek nem hisznek a csodákban, a kék lovakban meg még kevésbé – írta Lá­zár Ervin a Négyszögletű Kerek Erdő című kötetében. Kivételek ez alól a Békés Megyei Könyvtár olvasói, akik számára nincs gyermekkönyvtár az író által megálmodott kék paripa nélkül, amelynek története több mint harminc évvel ezelőttre nyúlik vissza.

Az 1980-as évek elején járunk, a gyermekrészlegen a könyvek mellett új bútorok, szivacs építőelemek, vesszőbútorok, bábparaván, nagy alapterületű játszóterem, továbbá számos játék várja a gyermekeket. Majd Lipták Pál, a könyvtár akkori igazgatója javasolja, hogy legyen egy jelképe a gyermekkönyvtárnak. A választás pedig a mesék táltos paripájára, a magyar hiedelemvilág alakjára esik

– olvasható a BékésWiki szócikkében.

Az eredetileg kék-zöld színű, életnagyságú lovacskát egy budapesti iparművésznő készítette fából és papírmaséból. A 130 centiméter magas figurát az 1985-ös megnyitót követően a régi épületben kialakított játszóteremben helyezték el. A Ló Szerafin nevet pedig Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdő című regénye után kapta. A jelképpé vált paripa idővel több generáció könyvtári élményének elmaradhatatlan kedvence lett.

– Én még az eredeti, világoskék színű lovacskát ismertem. Gyermekkoromban sok időt töltöttem a gyerekkönyvtárban és a játszóházban. Emlékszem, sokszor nyitásra érkeztünk a tesómmal, főleg a nyári szünetben, és csak délután körül mentünk haza. Az egész napot a játszórészben, a paripa mellett töltöttük, így mondhatni, egyfajta gyermekmegőrző volt a számunkra, aminek meg is lett az eredménye: közel kétezer kötetes gyűjteményem van otthon, imádom a könyveket – árulta el Unyatyinszki Csaba Mihály, a könyvtár egyik lelkes olvasója. És bár mint sok gyermek, ő is sajnálta, hogy papírmasé volta miatt nem lehetett felülni a kék paripa hátára, az általa képviselt gyermekkönyvtár hatásának tulajdonítja, hogy immár tizenötödik éve mérnöki végzettséggel, szaktanárként dolgozik.

Kiss Ildikó, a gyermekkönyvtár munkatársa elárulta, az intézmény állandó lakójának, Ló Szerafinnak népszerűsége a mai napig töretlen­.

– Most is éppúgy imádják Ló Szerafint, mint harminc éve. Nincs olyan osztály, amelyik ne fotózkodna vele, ha nálunk jár. És amikor elkísérik a szülők, nagyszülők az apróságokat a könyvtárba, ők is megsimogatják a kék lovacskát, miközben felidézik saját emlékeiket róla. Sokan rácsodálkoznak arra, hogy még ma is itt áll a gyermekkönyvek között. Pedig bizony, most is itt van velünk. És azt hiszem, nem tudnám elképzelni nélküle a könyvtárat, mert mondhatni, 25 éve mindennap őrizzük egymást

– mesélte nevetve a gyermekkönyvtáros.

Hozzátette, mivel a lovacska felülete több darabból van összeszabva, az illesztéseknél – ahogy simogatják, szeretgetik a gyerekek – idővel mindig elválik a ragasztás, de a költözködés, átalakítás, felújítás sem tett jót a paripának.

– Az évek során többször volt szükség karbantartásra, lógyógyításra. És mivel ugyanolyan anyag nem volt sosem, így egyre sötétebb lett a színe – árulta el a színváltozás okát Kiss Ildikó.

És bár a színe nem a régi, az biztos, hogy a mai gyerekek is ugyanolyan szeretettel, rajongással veszik körbe ezt a csodalovat, mint egykor az ő szüleik, nagyszüleik.

Messze földről híres volt a játszóház

A megyei könyvtár gyermekrészlegének játékokkal megtöltött terme igazi kis csodabirodalmává vált a 80-as években. Janikovszky Éva írónő 1986. december 3-án járt a Békés Megyei Könyvtárban. A látogatásra így emlékezett vissza: „Ma végre én is eljutottam ide a híres-nevezetes Játszóházba! Nagyon jó lehet itt a gyerekeknek, akik bármikor ide jöhetnek, meg a Kék Lónak, aki meg folyton itt van… Remélem, még én is visszajövök egyszer ebbe a gyönyörű új könyvtárba.”