Dr. Tóth János szerint jó orvos csak jó emberekből lehet

– Számtalan elismerést – miniszteri dicséretet, emlékérmeket, Pro Sanitate díjat – kapott, most ismét méltatták érdemeit. Milyen érzések járják át?

– Minden elismerés kedves az embernek, különösen jóleső, hogy a mostanit egy várostól kaptam, a város érdekében kifejtett szakmai tevékenységemért, jóllehet, betelepült vagyok, csak 1993-ban költöztem ide.

– Miként vezetett útja az orvosi pályára?

– Egy kis, Pest megyei faluban, Jászkarajenőn nőttem fel, édesapám a közösség megbecsült tagja, református lelkésze volt, ami egész életemet meghatározta. A hatvanas évek elején lettem gimnazista Cegléden, de mivel különös történelmi-politikai időszakot éltünk, jó pártfogó híján a középiskolába sem kerülhettem volna be. Sok terület érdekelt, elsősorban a humán vonal – az irodalom és a színház – meg a sport. Az érettségi közeledtével kitűnő eredményeim ellenére kevés esélyem volt bejutni az érdeklődési körömnek megfelelő egyetemre, végül kedves padtársam invitált az orvosira. Elfogadtam a lehetőségeimet, és sikerült a felvételim. Így kezdődött gyógyítói pályám.

– Rögtön az ortopédia iránt kötelezte el magát?

– Nem, eleinte egyáltalán nem gondoltam, hogy manuális területen helyezkedek el, de egy nyári kórházi gyakorlaton minden megváltozott. A nagykőrösi sebészetre kerültem, különleges atmoszférába. A magas színvonalú munka megtetszett, így lettem sebész, majd baleseti sebész. Szolnokon, később Kecskeméten dolgoztam, ahol 1980-ban átadták az új kórházat, és az ortopédiai fekvőbeteg-részlegre is kerestek kollégát. Ott lehettem az ortopédia alapítói között, ezért is érzem úgy, hogy a váltással jó döntést hoztam.

– Tapasztalatot gyűjtött, közben ezer módon szolgálta a tudomány fejlődését. Ha jól tudom, édesapja „örökségét” is tovább vitte.

– Kecskeméten indítottuk el azokat a nagyszabású óvodai és iskolai szűrővizsgálatokat, melyek segítenek idejében fényt deríteni a gyermekkori tartáshibákra, gerincdeformitásokra. Továbbképzéseket szerveztünk az óvodapedagógusoknak, gyógytornász feleségem inspirációja révén főiskolai jegyzetet is szerkesztettem, a módszeremet „gerinciskola” tárgyként oktathattam Szegeden. A gyermekkoromban megerősödött református hitemet nap mint nap gyakorolva jelenleg is tagjai vagyok a csabai gyülekezet presbitériumának, és vezetem a Magyar Református Presbiteri Szövetség Missziói Bizottságát.

– Hogyan került Békésbe, Békéscsabára?

– Kecskeméten nagy szakmai tapasztalatra tettem szert, de éreztem, önállóan is szeretnék már alkotni, így megragadtam a pályázati lehetőséget, osztályvezető lettem. Szép időszak következett, már álltak a falai a Réthy Pál kórház új műtéti tömbjének. Az osztályt úgy alakíthattuk ki, ahogyan eredetileg elképzeltük. A hazai ortopédsebészet felfelé ívelő korszakát éltük, ekkor vezették be itthon a csípő- és térdízületi protézisműtéteket. Kollégáimmal mi is az elsők között hajthattuk végre ezeket a nagy hatékonyságú, egészséget és komfortérzetet visszaadó beavatkozásokat. Emellett örömmel szerveztem a tudományos üléseket, országos szaktekintélyeket hívtam meg, és én is tartottam előadásokat. Vezettem a kórház tudományos bizottságát, cikkeztem hazai és külföldi folyóiratokban. Külsős tagként is tevékenykedtem Békéscsaba közgyűlésének egészségügyi bizottságában.

– Kivette részét a megyei sportéletből is.

– Ez egy gyerekkori szerelem, amatőr szinten pingpongoztam, atletizáltam. Sportorvosi pályám a kecskeméti női kosárcsapatnál kezdődött. Aztán nagy élményt jelentett a csabai kézilabda- és röplabdacsapat egészségügyi ellátása, hogy a BRSE aranykorában lehettem a szakmai stáb aktív szereplője.

Négy gyermek büszke édesapja

Dr. Tóth János Szegeden diplomázott 1971-ben. Hivatása és társadalmi elfoglaltságai mellett kevés szabadideje maradt, azt családjával, feleségével és négy gyermekével töltötte, tölti. Szívesen olvas, hallgat zenét, kirándul. Jelenleg a járványhelyzet miatt otthonában bizakodik, hogy az emberiség lassan túljut a mélyponton, és elkezdődik a felemelkedés. Példaképe szülei mellett Albert Schweitzer, aki szerint a legszebb emlékmű embertársaink szívében áll.