Az őzek agancsát támadja a betegség

Nemcsak a létszámban, de a minőségben is kiemelkedő régiónk, a legnagyobb agancsokkal bíró őzállomány él ugyanis Békés megyében. Az állatokat azonban egy rejtélyes betegség támadta meg: az agancsok deformálódnak, eltorzulnak.

Hrabovszki János, a vadászkamara és a vadászszövetség megyei elnöke elmondta, a Békés megyei őzállomány közel fele őzbak.

– Itt van a legtöbb és a legjobb minőségű őz, a legnagyobb agancsokkal bíró, genetikailag legértékesebb állomány él a megyében. Az elejtett őzbakok egyötöde érmes minősítésű, ami nagyon jónak felel meg. Ezzel a régió az ország élvonalába tartozik.

Megyénk így aztán kifejezetten érdekelt a betegség kutatásában. Nemrégiben a megyei vadászkamara szervezésében más szakemberekkel együtt Lakatos István, a Kapos-Tolnai tájegység fővadásza beszélt a békési vadgazdálkodási szakembereknek arról, hogy hol tartanak a jelenlegi kutatások. Mint elmondta, az agancstő-rendellenesség Tolna és Somogy megyében a kilencvenes években jelent meg, manapság ebben a két megyében a legrosszabb a helyzet. Kezdetben dámszarvasoknál észlelték a problémát, majd pár éve megjelent az őzeknél és a gímeknél is. Kifejtette, a hazai kutatásban több egyetem, kutatóközpont, valamint számos szakember is részt vesz, a minták gyűjtésében pedig a tájegységi fővadászok és hivatásos vadászok vannak segítségükre.

Lakatos István a problémát ecsetelve hozzátette, a betegség hazánkban egyre nagyobb gondot jelent, egyes területeken 40-50 százalékos a terítékre hozott bikáknál az agancs­tőproblémás egyedek aránya. Az agancstő deformálódik, néha gennyes gyulladás alakulhat ki, a beteg bika pedig torz agancsot épít fel. A szakember szavai szerint, a tömör csontból álló körcentrikus agancstő ilyenkor méretében megváltozik, szerkezetében átalakul. A problémás oldalon pedig az agancstő az agancslevetés ideje előtt általában kitörik.

– Az állat élete során ez megismétlődhet mindaddig, amíg az agancstő a koponya síkjáig ki nem törik. Amíg az agancstő megvan, újra és újra képződik valamiféle agancs, amely azonban rendszerint kisebb, mint az egészséges oldalon – részletezte.

A kórt még nem lehet kezelni, a gyulladásos megbetegedésekkel vagy a parazitológiai problémákkal ellentétben, – ahol a megfelelő szertől meggyógyul az egyed, – itt egyelőre nem ismert a megoldás. Jelenleg a kutatás ott tart, hogy a bakteriológiai fertőzést lényegében kizárták, és megállapították, hogy az elváltozás másodlagos fertőződés eredménye, amely az agancstisztítási időszak után keletkezik. Az agancstő-rendellenességet a kutatások szerint több faktor együttesen váltja ki, most azokat a tényezőket kutatják, amelyek hozzájárulnak a szarvasfélék agancstövének megváltozásához.

A takarmányozást is vizsgálják

A kutatásban közreműködik a NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet szaporodásbiológiai és toxikológiai kutatócsoportja is. Vezetője, dr. Szőke Zsuzsanna elmondta, a trófeaépítési problémák egyik lehetséges oka a kiegészítésre szánt abraktakarmány nem megfelelő minősége, mikotoxin-fertőzöttsége. Dr. Szemethy László, a Pécsi Tudományegyetem Vidékfejlesztési Intézetétől a mikotoxinok vadgazdálkodási hatásairól beszélt. A mesterséges takarmányokkal kapcsolatban úgy fogalmazott: a vad etetésénél a háziállatok élelménél is jobb minőségű takarmányt kell kijuttatni. Elmondása szerint probléma lehet a szennyezettség, ami lehet tárolási, kezelési és kijuttatási hiba is. Szemethy László javaslatokkal is élt: a takarmányozási hiba megoldása a megelőzés, a termesztési és tárolási szabályok betartása, penészirtók használata, a szármaradványok beszántása, a gyommentesítés, a monokultúra kerülése, a talajjal keveredés megakadályozása.