Iskolának ajánlotta fel kúriáját Biharugra legutolsó földesura

Makra Tibor polgármester elmondta, az önkormányzat csaknem 33 millió forint támogatáshoz jutott a Magyar Falu Programban a közösségi terek fejlesztésére. A forrásból a közösségi háznak otthont adó Bölöny-kúriában lesznek munkálatok. A külső nyílászárókat, azaz az ablakokat és az ajtókat javítanák, üvegeznék, festenék, a belsőkre is hasonló korszerűsítések várnak. Több helyiségben rendbe tennék a parkettát, és a mosdókat ugyancsak korszerűsítenék.

Hangsúlyozta, rendkívül fontos, hogy a közösségi térként funkcionáló rezidencia némileg megújulhat, hiszen ez az egyetlen olyan hely Biharugrán, ahol százlelkesnél nagyobb rendezvényeket kulturált körülmények között tarthatnak. Az ad otthont az évente megrendezésre kerülő Szabó Pál versenynek, a karácsonyi ünnepségeknek, óvodai eseményeknek, valamint a nyugdíjasok jelentős alkalmainak is. Igény szerint lakodalmat szintén tarthatnak benne.

Szoboszlai Zoltán helytörténeti kutató elmondta, a kúriát a Bölöny-család építette az 1830-as években, és mai formáját több lépcsőben, ütemben érte el. Jelentős átalakítás zajlott az 1860-as években, majd 1911 piros betűs évként, fordulópontként került be a rezidencia történetébe.

Akkoriban olyan sok gyermek volt Biharugrán, hogy a négyszemélyes iskolapadban hatan-nyolcan foglaltak helyet. A tanfelügyelőség pedig felszólította a fenntartó református egyházközséget, hogy nyissanak a meglévő kettő mellé egy harmadik iskolaépületet is.

Bölöny József először egy lakóépületet adományozott volna erre a célra, de aztán eszébe jutott az a gondolat, hogy mi lenne, ha nem három különálló, hanem egy nagy épületben tanulhatnának a gyerekek: a kúriában.

1911 februárjában levelet írt Nagy Imre tiszteletesnek, melyben tájékoztatta, hogy milyen elhatározásra jutott, és még az év márciusában, Nagyváradon alá is írták a közjegyzői okiratot. Bölöny József az adományozásról szóló levelében csak egy kikötést tett, és egyben megjelölte az adományozás okát és célját is:

„Boldogult kedves apám emlékéhez a legméltóbbnak azt találtam, ha azt iskolahelységül a községnek ajándékozom úgy, hogy az folyton iskola maradjon, ahol a gyermekek csak jót és hasznos dolgot tanulhatnak, és ezzel hasznos polgárai lehessenek a magyar hazának.”

A ma már műemléki védettséget élvező rezidenciát több mint száz éve átalakították, hogy megfelelhessen az iskolai céloknak: beépítették az egyik oldalon az oszlopos tornácsort, három termet hoztak létre, illetve két tanítói lakás is otthonra talált. Érdekesség, hogy amikor szükségessé vált egy negyedik terem kialakítása is 1939-ben, akkor az egyik tanítói lakást lényegében a másik fölé helyezték, megengedte ezt a kúria belmagassága.

Az iskolát 1932-ig a református egyházközség működtette, majd azt 1932-ben átvette a magyar állam, de az épület tulajdonjoga a református egyházé maradt 1950-ig, amikor államosították. 1959-ben a felső tagozat átköltözött az újonnan épült iskolaépületbe, így a kúriában már csak az alsó tagozat maradt. 2003-ban annyira lecsökkent a gyereklétszám, hogy az alsósok is átköltöztek, és akkor kapott a kúria közösségi ház funkciót – amit a mai napig betölt.

Bölöny József, a színház mecénása

Bölöny József 1850-ben született Nagyváradon. Szoboszlai Zoltán helytörténeti kutató elmondta, igazi színházpártoló mecénás volt, és a legenda szerint szoros érzelmi szálak fűzték a kor ünnepelt művészéhez, a nemzet csalogányához, Blaha Lujzához.

Bölöny József több alkalommal volt országgyűlési képviselő. Nemcsak szomszédok, hanem barátok is voltak gróf Tisza Istvánnal, aki Gesztről gyakran látogatott Ugrára. Trianon után csendesen élt szilaspusztai kastélyában, 80 évesen hunyt el.