Immár negyven éve szépíti az embereket Békéscsabán

– Jól tudom, hogy csavarral indult a pályája?

– Igen, eredetileg fordítótolmácsnak készültem, érdekeltek a nyelvek, az angol és főleg az orosz. Szegeden indult volna a képzés, de ragaszkodtam a családomhoz, Békéscsabához, ráadásul közben nagyon szerelmes lettem, így keveset készültem a felvételire. Nem is jutottam be, a későbbi férjem vetette fel: legyek inkább kozmetikus. Ma már csak mosolygok rajta, hogy ellentétben vele, akinek bőrproblémái voltak, én akkoriban azt sem tudtam, mit csinál egy kozmetikus, mibe vágok bele. Arató Mihályné vett a szárnyai alá, és 1980 júniusában tettem le a szakmunkásvizsgát.

– Milyen volt negyven évvel ezelőtt a kozmetika világa?

– A Békés Megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet tagjaiként literes üvegben kaptunk arclemosó tejet, arcszeszt, vattát, masszírozókrémet és egyfajta pakolást. Ha több alapanyaggal akartunk dolgozni, ki kellett utaznunk Németországba, Romániába megvásárolni. Sokszor mi magunk kevertük, főztük a krémeket, zseléket, tinktúrákat. A vasárnapi ebéd után olykor még a konyhaasztal is átalakult: fürjtojásból, petrezselyemből, tokaji aszúból, narancsból készítettem a szépítőszereket. A kongresszusokon gyűjtöttük az értékes recepteket, ötleteket. A termékek palettája csak a rendszerváltozás után kezdett bővülni. Én a mai napig a Magyarországon termő növényekből, zöldségekből, magyar gyógyvízből készült krémek és szerek elkötelezettje vagyok.

– Mikor nyithatott végre saját üzletet?

– Kezdetben a szövetkezet kötelékében a Lencsési lakótelepen dolgoztam, aztán a sminkversenyeken elért eredményeimre tekintettel a belvárosba jöhettem. Később egy kollégámmal önállósodtunk, végül 1988-ban, családom anyagi támogatásával, érkeztem az akkor még kis alapterületű saját üzletembe. Jó érzés volt kisiparosként vezetni a kozmetikámat, folyamatosan képeztem magam, 1984-ben már mestervizsgát tettem. Azóta töltik nálam évről évre kozmetikustanulók is a gyakorlatukat. Több mint száz lány leste el a szakma fortélyait a kezeim alatt, és jó érzés látni, hogy a legtöbben szépen megállják a helyüket itthon és a világ különböző pontjain.

– Közben jött a gépesítés. Az emberek bőre is változott?

– Az első iontoforézis gépemet a villamosmérnök édesapám készítette egy kapcsolási rajz alapján. Aztán ahogy nyílt a piac, jött az ultrahang, rádiófrekvencia, lézer, krioterápia, hidroabrázió, mikrodermabrázió, face lifting. Úgy tűnik, hogy tovább maradunk fiatalosak, ugyanakkor látom, sokkal több a problémás bőr is a kemikáliák, a nem megfelelő életmód miatt. A valódi szépség titka a folyamatos, rendszeres ­ápolás és az élet minden területére jellemző kiegyensúlyozottság.

– Negyven év után is aktív, mi ad folyamatos energiát?

– Kevés olyan szakma van, ahol mindennap megveregetik az ember vállát. Azzal, hogy visszajön egy vendég, egyúttal el is ismeri a munkámat. Szeretek dolgozni járni, még sosem volt két egyforma napom. A tanulók miatt sem tudok belefásulni a feladataimba, mert ahhoz, hogy a kérdéseikre válaszolni tudjak, mindig naprakésznek kell lennem. Bízok benne, hogy pár év múlva lesz, aki továbbviszi, amit felépítettem; a kozmetikát, a szellemiségét, és élvezheti a legnagyobb értéket is, a vendégköröm bizalmát.

Családja mindenben mellette állt

Priskinné Fekete Adrien 1960-ban született Békéscsabán. Épületgépész férjével tizenhat éves koruk óta alkotnak egy párt. Két gyermekük van, Lali 1992-ben, Peti 1994-ben született. A kozmetikusmester folyamatosan képzi magát, célja pedig, hogy ezt a kincset, a megszerzett tudást át is adja a tanulóinak. Szabadideje nagy részét szeretteivel és német juhászkutyájával tölti valamelyik családi nyaralóban. Ha pedig lehetősége adódik, utazik, olvas és úszik.