Tízezreket kellett kitelepíteni az árvízi fenyegetettség miatt Békésben

Az egész Kárpát-medencét jellemző akkori esőzések a Körösök vízgyűjtőjét sem kerülték el. A csapadék hatására folyóinkon magas árhullámok alakultak ki, az áradás rohamos volt. Az előrejelzések 80–130 centiméterrel vártak magasabb vizeket az addig ismert legnagyobb vízállásoknál.

Az előrejelzések ismeretében a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság késedelem nélkül megtette a szükséges intézkedéseket, elrendelték a vízőri szolgálat megerősítését, a védelmi anyagok helyszínre szállítását, a lokalizáló töltések erősítését.

A Körösök romániai szakaszán igen magas vízállások alakultak ki. A Fekete- és Fehér-Körös töltései nem bírták a rendkívüli magas víz nyomását és töltésszakadások következtek be. A Fehér-Körös árvize – átszakítva az útjában álló romániai lokalizációs vonalakat – a magyar határ felé tartott. Itt azonban útját állta az 1967-ben megépített lokalizációs töltés, amely kellő biztonságot nyújtott a magyar területek elöntése ellen.

Óriási erőket kellett mozgósítani

Június 13-án, szombaton a Békés Megyei Népújság arról írt, hogy a Fekete-Körös mentén, néhány mélyebben fekvő területen – megelőző intézkedésként – az idősebb embereket, az asszonyokat és a gyerekeket a településeken belül magasabb helyekre költöztették.

Június 14-én, vasárnap már arról tájékoztatott az újság, hogy a Körösök több árhulláma helyenként már majdnem elérte a töltés koronáját. A Sebes-Körösre Körösladánynál 820–840 centiméteres vízmagasságot jeleztek. Ezért mintegy 3 kilométer hosszúságban nyúlgátat építettek. A Sebes-Körös Körösladány térségében a 10500-as szelvény körül átáztatta a töltést. Óriási erőket mozgósítottak, de elővigyázatosságból a kora délutáni órákban elrendelték a külterület kiürítését, az öregek, a gyermekek, a lányok és asszonyok kitelepítését Gyomára.

A Körösök térségébe jelentős katonai erőket is összpontosítottak, amelyeket lánctalpas úszó gépkocsikkal is felszereltek. Így egy esetleges közvetlen veszély esetén a veszélyeztetett területen rekedt embereket is ki tudták menekíteni a „szárazföldre”.

Tanyaközpontokat, községeket ürítettek ki

A Körösök fenyegető áradata miatt Békés megye területén összesen több község és tanyaközpont teljes kiürítése vált szükségessé június 13-án, szombaton. Ezekben a községekben több mint 40 ezer ember lakott, közülük 28 ezren kényszerültek lakóhelyük elhagyására, a lakosság otthon maradt része pedig árvízvédelmi munkát látott el. A teljesen kiürített Körösladány, Dévaványa, Sarkad, Sarkadkeresztúr, Kötegyán, Méhkerék, Újszalonta, Dénesmajor, Nagygyanté lakóinak Békéscsaba, Gyula, Kétegyháza, Gyoma, Füzesgyarmat, Kondoros, Orosháza és Mezőgyán adott szállást. A megyén kívül Újirázt, Csökmőt és Darvast is ki kellett üríteni.

Csak viszonylagosan számított jó hírnek, hogy egy nappal korábban a Körösökön mindenütt megindult a lassú apadás. Az átázott, igen sok helyen csúszásveszélyes gátakat csak rendkívüli erőfeszítésekkel tudták tartani. Vasárnap és hétfőn csaknem tízezer ember munkálkodott a gátakon, Körösladánynál vietnami diákok is dolgoztak. Június 17-től, szerdától gondoskodtak arról, hogy minden száz ember mellett legalább egy egészségügyi alkalmazott, orvos vagy védőnő legyen, a szövetkezeti bolthálózat mozgóárusai pedig trafikáruval és hűsítő itallal látták el a gáton dolgozókat.

Nagyon várták a napot, amikor hazamehettek

Június 18-án, csütörtökön „végre elérkezett az utóbbi napokban oly türelmetlenül várt óra: szervezetten elkezdték visszatelepíteni a kiürített Békés megyei községek lakosságát” – írta a Népújság.

Pénteken hajnali három órakor megkezdték az éjszaka folyamán előkészített vasúti szerelvényekkel, autóbusz-karavánokkal Dévaványa, Körösladány és Sarkad lakóinak hazaszállítását.

Az első autóbusz néhány perccel fél hat előtt érkezett Körösladányba. A tanácsháza előtt egy sebtében felállított transzparens és legalább 150 ember fogadta a megelőző szombaton kitelepített asszonyok, öregek, gyerekek első csoportját. „A hatnapos távollét után hazatérők közül elsőnek egy fiatal lány – Németh Margit – lépett le az autóbuszról. Könnyes volt a szeme és nem lehetett szóra bírni.”

Emberfeletti munka folyt a gátakon

A lakosság biztonságba helyezésével egy időben a gátakon emberfeletti munka folyt. Az igazgatóság törzsállománya kevés volt ilyen hatalmas feladat ellátásához, ezért további erőket igényeltek. Segítségül kaptak napi átlagban 1350 katonát, 250 munkásőrt és 4400 közerőt. A társVIZIGektől és vízügyi szervektől további 410-en siettek a segítségükre. Legnagyobb védekező létszám június 14-én volt, amikor 9500-en dolgoztak a gátakon.

A kezdetekben a Sebes-Körösön és a Berettyón voltak kritikus napok, majd a védelem súlypontja a Fekete-Körösre tevődött át. A Sebes-Körösön hosszú szakaszon töltésmeghágás ellen, Körösladány térségében pedig töltéscsúszások ellen kellett védekezni. Egyidejűleg lázas gyorsasággal épültek az esetleges romániai árvizet feltartó lokalizációs vonalak. Amint enyhült a helyzet a Sebes-Körös felső szakaszán, a katonai erőket a Fekete-Körösre irányították, itt volt a legveszélyesebb a helyzet, itt folyt a legnagyobb küzdelem.

A tetőzés előtti záporok a helyzetet félelmetessé tették, sok helyen 50–100 mm közötti csapadék hullott. A töltéskorona napokon át járhatatlan volt, a záporok hatására sík víz volt az egész határ. A Fekete-Körös töltései több kilométer hosszban megrepedtek, csurgások, szivárgások, buzgárok, töltéscsúszások keletkeztek. Volt olyan idő, amikor a gáton egyszerre tíz helyen is veszélyt jeleztek.

Milliónyi homokzsákot használtak, több kilométeren végeztek fóliázást

Június 16-ra eldőlt a küzdelem, a Körösök-völgyében nem lett árvízi katasztrófa. Akkor bebizonyosodott, hogy a töltések nem elég biztonságosak ilyen víztömeggel szemben.

Folyóink mentén 3000 méter hosszban volt magasabb a vízszint a meglévő töltéskoronánál, 6 veszélyes töltéscsúszás keletkezett, 15 buzgárt fogtak el és 558 méter töltésszakaszt szádfalaztak le. Az átázások és buzgárok megfogására 5000 méteren végeztek fóliázást, és a megcsúszott töltések megtámasztására 7000 méteren építettek bordás megtámasztást, 1,4 millió homokzsákot használtak fel. A védvonalakon 122 kilométer hosszban kellett elektromos világítást kiépíteni.