Szent Margit emléke megyénkben is él

A Körös vidékén is valószínűsíthető a szentéletű királylány középkori tisztelete. Életének színtere, a Nyulak szigetén (a mai Margit-sziget) állt kolostor pedig biztosan összefüggésbe hozható a megyével – minderről kutatásai alapján dr. Halmágyi Miklós, a Békés Megyei Levéltár levéltárosa számolt be hírportálunknak.

IV. Béla 1242-ben a tatárok elől menekült, amikor felesége, Laszkarisz Mária méhében hordozta születendő gyermeküket. A királyi pár a legenda szerint megfogadta, „hogy ha leányuk születik, engesztelő áldozatként apácának adják a maguk és az ország megmeneküléséért.” A királyi pár kislánya Dalmáciában, Klissza várában látta meg a napvilágot. Béla Magyarországra visszatérése után a gyermek Margitot valóban apácának nevelték, eleinte Veszprémben, a Domonkos-rendi apácák zárdájában, később átkerült a Nyulak szigetére.

II. Ottokár, a cseh király 1261-ben feleségül kérte az ifjú Margitot. Béla ekkor már hozzá is adta volna lányát a cseh királyhoz, Margit azonban hű maradt égi jegyeséhez, és felvette az apácák fátylát. Mélyen együttérzett a szenvedőkkel. Betegeket ápolt, és megbízottja révén a távolabb élt rászorulókat is segítette adományokkal.

Halála után évszázadokon keresztül küzdöttek szentté avatásáért a magyar uralkodók és egyházi személyek. Ennek ellenére csak 1943-ban emelték hivatalosan a szentek sorába.

Halála után évekkel, 1276-ban a pápa követei tanúkat hallgattak ki Margit életéről, és a közbenjárására történt csodákról. A kihallgatás a mai Margit-szigeten folyt. Az egyik tanú – Marcus de Caris – a váradi egyházmegyéből való volt, tehát tágabb értelemben a mi vidékünkről.

A tanú neve melletti megjelölés – de Caris, vagyis Carisból való – valószínűleg egy Körös nevű településre utalhat, Márk a Körösök vidékéről származhatott. Ő volt az egyik legmesszebbről induló tanú. Beszámolójának, sajnos, csak az eleje maradt ránk. Eszerint összeesett a mezőn, és nem tudott megmozdulni. Feltételezhető, hogy Margit közbenjárására meggyógyult.

1290. június 24-én Kun László király Szarvashalmon (Zoruosholm) keltezte élete utolsó, hitelesnek elfogadható oklevelét. Ebben a Margit-szigeten található, a Domonkos-rendiek kezén levő, Szűz Mária tiszteletére szentelt templomnak adott kiváltságot. Kun László konfliktusokat vett nyakába egyházi személyekkel, Margitot azonban minden bizonnyal tisztelte.

Ifjúkorában ugyanis azt követően gyógyult meg halálos betegségéből, hogy megérintették nagynénjének, Margitnak apácafátylával. Egyébként Kun László az első ismert király, akiről tudjuk, hogy járt Békés megye területén. 1284-ben, 1285-ben is keltezett oklevelet Szarvashalomról (Zorwossholm, Zoruoshalm), és élete utolsó oklevelét is innen adta ki, 1290-ben. Szarvashalom alatt bizonyára a mai Szarvas település környéke értendő.

Királyság is képbe került

Dr. Halmágyi Miklós egy további érdekességre is felhívta a figyelmet. Mint elmondta, 1490-ben is feltűnik a Nyulak szigete Békés megyei vonatkozású forrásban. Dánfy András szörényi bán november 14-én két birtokot is hagyományozott a Nyulak szigeti apácakolostor számára halála esetére, hogy miséket mondassanak érte: Donáttornya és Királyság (Keralsag) nevű birtokokat.

Az oklevél szerint Donáttornya Csanád megyében, Királyság pedig Békés megye területén feküdt. Az említett Királyság a mai Gádoros és Fábiánsebestyén közé helyezhető, az egykori szentandrási uradalom része volt.

– Az oklevélben az adományozó Szűz Mária iránti tiszteletéről ír, Szent Margit nevét nem említi, a Nyulak szigete – insula leporum – azonban az a hely, ahol IV. Béla lánya élt, vagyis a mai Margit-sziget – fogalmazott dr. Halmágyi Miklós.