Virágzik a löszpuszták szerény szépsége, a csuklyás ibolya

A csuklyás ibolya nem védett növény, ezért kevesebb figyelem irányul rá. Mivel kifejezetten a jó minőségű löszgyepekhez kötődik- melyek nagy részét a korábbi évtizedekben beszántották- élőhelye beszűkült, állománya jelentősen lecsökkent.

A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül leginkább a jó állapotban fennmaradt, eldugott löszgyepeken fordul elő, védett növényfajokhoz társulva. A Csanádi pusztákon, a Kígyósi-pusztán, a Tompapusztai löszgyepen, a Tatársánci ősgyepen, valamint Csorváson vannak jelentősebb állományai.

Ezt az aprócska, szerény növényt csak kora tavasszal láthatjuk, mivel a gyepek alsó szintjén él, hasonlóan a homoki pimpóhoz, vagy a szártalan csüdfűhöz. Később, amikor már a magasabb növények megnőnek, akkor a föld közelében lévő, apró ibolyákat nehéz megtalálni.

A csuklyás ibolya március közepén bontja ki szirmait és 2-3 hétig virágzik. Utána csak a zöld levelei maradnak meg, melyek szintén meglehetősen szerény méretűek. Ha kellően nyílt élőhelyen van, akkor látványos, szőnyegszerű virágzást is produkálhat (mint például a krókuszok), de sajnos az élőhelyek beszűkülése miatt ilyen látványos virágtengerre már kevés helyen számíthatunk.

A városi parkokban, ligetekben előforduló illatos ibolyához hasonlóan a csuklyás ibolya virágai is lila színűek, de ritkábban előfordulnak fehér példányok is.