2020.03.04. 11:37
Sok ezer baba világrajövetelét segítette az orosházi főorvos
Arany oklevelet kapott dr. Patakfalvi János az orvosi pályán eltöltött ötven évnyi szolgálatért nemrég a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karától. Az orosházi kórház szülész-nőgyógyász főorvosa mesélt az első világra segített babáról; a szakmáját érintő, az elmúlt öt évtized alatt végbement fejlődésről; az apukák szülőszobai „átváltozásáról”; a terhességi tesztként használt kecskebékákról.
Dr. Patakfalvi János dolgozószobájában egymás mellett sorakoznak az orvosi könyvek, a folyóiratok és az emlékek. Az intézményt érintő átalakítások, építkezések miatt a többi osztály már sokat költözött az évek során az épületen belül, a szülészek azonban maradtak: a szakember már 47 éve minden nap ugyanoda érkezik meg dolgozni. De hogy is kezdődött a pályája? A szegedi születésű szülészorvos a diploma megszerzése után előbb a mezőcsáti szülőotthonba került, majd négy évvel később érkezett Orosházára.
– Mezőcsát messze volt. Örültem, hogy Orosházán adódott egy lehetőség. Nagyon jó tanítóim és mentoraim voltak ebben a kórházban, ahol végigjártam az utat, és a végén osztályvezető főorvos is lehettem, amit pályám csúcspontjának tartok. Öt évvel ezelőtt, amikor betöltöttem a hetvenet, nem pályáztam újra az osztály vezetéséért, csinálják inkább a fiatalok. Az utódom, dr. Svarsnig Lajos agilisen, szakmailag is kézben tartja az osztályt, jó helyen van nála a staféta – mondta.
Kérdésünkre elárulta, nem tudja, ötven év alatt hány gyermeket segített világra, de szerinte valahol 15 ezer körül lehet ez a szám. Az első, általa levezetett szülésre viszont máig emlékszik. A szülőotthonban még csak egy hónapja dolgozott, amikor a főnöke elment szabadságra.
– Ott voltam 24 évesen, szakvizsga nélkül, és már aznap este elindult a vajúdás egy anyánál. Vettem egy nagy levegőt, s megoldottam. Akkoriban nem volt infúzió, lélegeztetőgép, ultrahang, labor, de még terhességi teszt sem. A terhesség megállapítására kecskebékákat használtunk. A gyerekek hordták be a békát, két forintért vettük darabját, ott brekegtek a befőttes üvegben. A női vizeletet befecskendeztük a béka hasi limfazsákjába, majd később váladékot vettünk a békától, és ha a mikroszkóp alatt úszkáltak a békaspermiumok, akkor terhes volt a nő. Ezek nagyon jó tanulóévek voltak – emlékezett vissza.
Azt mondja, a kórház szülészet-nőgyógyászati osztályának dolgozói mindig nyitottak voltak az újdonságokra. Kaáli professzornak köszönhetően Magyarországon itt használtak először nőgyógyászati beavatkozásra laparoszkópos tornyot, az ország minden részéből jártak ide.
– Az 1990-es évek elején vezettük be a rooming in rendszert, amikor kint lehet a baba az anyukával. Kiságyak akkor viszont nem voltak a kórtermekben. Elmeséltem az üveggyári mérnök barátomnak, aki kollégáival kitalálta, hogy az áruházi gurulós bevásárlókocsikat alakítják át. Végül megcsinálták, harminc darabot kaptunk – mesélte nevetve.
A másik újítás az apás szülések bevezetése volt. Az apukák immár több mint húsz éve bent lehetnek gyermekük születésénél.
– Láttam pár érdekes „átváltozást” a szülőszobában. A zord, morcos, kemény édesapa megérkezik a párjával, végigüli a vajúdást, rácsodálkozik, hogy gyermeke anyja milyen fantasztikusan kitartó és erős asszony, majd elsírja magát, amikor kezébe veszi a gyermekét. Ez is a születés csodája... megenyhíti a legkeményebb szíveket is.
Családja kérésére nyugdíjba készül
Dr. Patakfalvi János azt mondja, a mai napig csodaként tekint a születésre.
– Ezt nem lehet megszokni, minden születés egy csoda, és boldog vagyok, hogy ezt olyan sokszor átélhettem az eltelt évtizedekben. Bár nagyon szeretnék még dolgozni, lehet, hogy engedek a család nyomásának és idén nyugdíjba megyek. De az biztos, ha erre járok, benézek, mert ötven év után nem könnyű otthagyni azt, ami az egész életedben meghatározó szerepet töltött be.
