A tavasz közeledtét jelzik a nemzeti park pacsirtái

Bizonyára az enyhe időjárásnak köszönhető, hogy a vonuló mezei pacsirták a szokásosnál korábban tértek vissza. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársai a Kígyósi-pusztán már február 12-én meghallották az első pacsirtaszót. Azóta a napsütéses időszakokban egyre több helyen csendül fel az ének. A hímek így akarják kijelölni a saját területüket.

A mezei pacsirtát könnyebb meghallani, mint meglátni. Egyrészt azért, mert „terepszínű” (földön fészkelő madárról lévén szó, erre nagy szüksége is van), másrészt azért, mert csak akkor énekel, ha nagyon magasra (60-80 méterre) felszáll, s ilyenkor már nehezen látható. Odafent szárnyát rezegtetve, ciripelésre emlékeztető, mégis dallamos hangot hallat. Akár fél órán keresztül is képes megállás nélkül dalolni, miközben leendő költőhelyét kémleli. Jellegzetes énekének nincsenek ismétlődő strófái, hangot hangba öltve, folyamatosan változtatja a dallamot.

Magyarországon egy másik pacsirtafaj, a búbos pacsirta is honos. Könnyű őket megkülönböztetni, mivel utóbbinak egy jellegzetes, hetyke toll búb van a feje tetején. Míg a mezei pacsirta a településektől távoli mezőkön fészkel, addig búbos társa kedveli az ember közelségét, a városokban él és télire sem vonul délebbre. A búbos pacsirta a földön énekel, a mezei pedig csak a magasban.