Ködös időben, zúzmarás tájakon számolták a sasokat a Dél-Alföldön

A Kis-Sárréten, a Biharugrai-halastavak környékén koncentrálódtak legnagyobb egyedszámban az itt telelő rétisasok. A számlálás során összesen 24 UTM-négyzetet (1 UTM= 2,5 x 2,5 km) jártak be. Rétisasból 26 példányt, parlagi sasból azonban mindössze két példányt figyeltek meg. A ritkább fajok közül felbukkant egy vándorsólyom és egy gatyás ölyv. Feltűnően sok (179 példány) volt viszont az egerészölyv, elsősorban a Vésztő-Mágor környéki lucernatáblákon, mivel ott a legerősebb a mezei pocok és a güzüegér-állomány. A szokásosnál több az áttelelő vörös vércse, 27 példányt számoltak. A kékes rétihéják viszont kis számban kerültek szem elé, mindössze 8 példányt láttak.

A Kardoskúti Fehértó részterületen belül a Fehér-tó környékén, Kéktón és Batidán fordulnak elő legnagyobb számban ragadozó madarak. A Fehér-tónál réti és parlagi sasokat egyaránt láttak, fiatal és öreg példányokat is. Az egerészölyvek tábora volt a legnépesebb, de szép számban láttak kékes rétihéjákat, gatyás ölyveket és vörös vércséket is. Egy pusztai ölyv, egy karvaly és két kerecsensólyom is színesítette a képet. Sikerült néhány érdekes jelenetet megfigyelniük, például civakodó rétisasokat, melyek lábaikkal összekapaszkodva pörögtek a levegőben.

A Kígyósi-pusztán az idei szinkron során a szokásosnál lényegesen kevesebb ragadozó madarat számoltak. A ködös, hideg időben sokan közülük valószínűleg beültek a zúzmarás fákra, vagy más helyeken rejtőztek el, így nehezen lehetett őket észrevenni.

A Csanádi pusztákon a népes hörcsögállománynak köszönhetően sok volt a pusztai ölyv. Makó környékén szép számban figyeltek meg parlagi sasokat. Láttak három kis sólymot, sőt szemük elé került az a két vörös kánya is, amelyek szeptember óta kitartanak a térségben.

Szarvas és Cserebökény térségében a korábbi sasszinkronok során még sosem regisztráltak ilyen kevés egyedet. Mindössze néhány parlagi és rétisast láttak, kerecsensólyommal pedig nem is találkoztak, pedig a térségben stabil állományuk van. Egerészölyveket a korábbi évekhez hasonló számban figyeltek meg. Szentes-Mucsiháton a lucernatáblákon jól látszanak a pockok járatai, nem véletlenül itt látták a legtöbb egerészölyvet, s kizárólag itt fordultak elő kékes rétihéják is. Felbukkant egy héja, és egy gatyás ölyv is, vörös vércséket pedig szép számban láttak. Többször megfigyeltek vadászó karvalyokat, amelyek a pusztákon a tengelicek, kenderikék közül zsákmányoltak.

A Dévaványai-Ecsegi pusztákon belül elsősorban a Kenderesszigeti-halastavak környékére koncentrálódnak a telelő rétisasok. Nem véletlenül: az itteni téli madárvilág vonzza őket, a nagy lilikek, tőkés récék által fenntartott lihogóknál könnyebben juthatnak zsákmányhoz. A számlálás során is többször megfigyelték, ahogyan a rétisasok be-becsaptak ezekre a vízfoltokra és próbáltak megragadni egy-egy madarat. Ha a vízen ez nem sikerült nekik, akkor a felröppenő ludakat, récéket vették üldözőbe.