Buddhista szerzetesként tért vissza hazánkba Karnics Tibor

Karnics Tibor 24 éves volt, mikor alig három év alatt elvesztíette a nagyapját, a négy éves kisfiát és az édesapját. – Volt egy életem, lakásom, munkám, de a tragédiákat követően már nem találtam a helyem benne – emlékezett vissza.

Nem sokkal ezután fogalmazódott meg benne az elhatározás, hogy egy hátizsákkal szeretné járni a világot. Előtte grafikusként dolgozott, így amerre járt, utcai portrésként kereste meg a napi betevőt.

Utazásai közben nagyon sokféle emberrel találkozott. Köztük volt az a thai pár, akiket miután lerajzolt, Szentendrén és Budapesten is összefutott. – Azt mondták, hogy ez nem lehet véletlen, és ha egyszer elmegyek Ázsiába, akkor látogassam meg őket. Eltelt négy év, de mivel Európában nem találtam választ a kérdéseimre, úgy döntöttem festő leszek. Megvettem a legdrágább festékeket, állványt és kimentem Thaiföldre – ecsetelte a művész.

A művész szerint, a festmények elkezdték „felfelé” vezetni őt, és hamarosan egy másik létállapot nyílt meg előtte. Ezzel párhuzamosan, rendszeresen tett felajánlásokat a helyi szerzetesnek. – Letérdelsz, kinyújtod a kezed, és felajánlasz bármit, ami fontos neked – hangsúlyozta. Idővel az ott élő emberek is kezdték elfogadni őt. – Egyszer csak elértem a szimbolikus lajtorjám legfelső fokára, és tudtam, hogy csak úgy kaphatok további válaszokat, ha beállok szerzetesnek. Ezért fogtam magam és elmentem Kambodzsa mellé, ahhoz egy szerzetesrendhez, ahol fogadnak farangokat, vagyis külföldieket. Azóta pedig már a thai tetováltak nagy törzséhez tartozom – osztotta meg a fotós.

Hozzátette a kinti kultúrának a buddhista vallás az alapja, amibe egyre jobban bele akarta ásni magát. Így jutott el Thaiföld egyik leghíresebb szentként tisztelt szerzeteséhez, Loung Po Khunhoz, akivel volt lehetősége négyszemközt is beszélni. – A fejem tetejére tette a kezét, ami annyit jelent, hogy a fiának tekint – mesélte büszkén a képzőművész.

Elárulta, a kiállításon látható egy fotó a kis kutiról, faházról, amelyben szerzetesként lakott, és meditált. – Az ott töltött évek alatt minden nap tanultam valami újat, ami egyszerre volt felemelő és félelmetes. Amikor ebben a kis házban mozdulatlanul ülsz, meditálsz, és közben kígyók, békák, gekkók mennek el előtted, vagy másznak át rajtad, sok mindent átértékelsz az életben – hangsúlyozta.

Minden betűnek jelentése van

A kiállításmegnyitóra ellátogatott dr. Pilanya Niyomthai, a Thaiföldi Királyság Nagykövetségének miniszteri tanácsadója, aki szerint, az itt látható képek, hitelesen mutatják be a thai emberek hétköznapjait. – A képeken látható rituális tetoválások nagyon sokat jelentenek az ott élők számára. Mivel egy szerzetes rajzolja rájuk, egyfajta védelmet, magabiztosságot ad viselőjüknek – árulta el.