Lassú, tapadós bolerót is játszottak a diszkósok

Előtörnek az emlékek, amikor az Elefántba tartok a diszkóstalálkozóra. Szűcs Judith énekelte: „Gyere a diszkóklub elé, este tíz felé, én is ott leszek.” A Beatricében 1976-ban Csuka Mónika és Nagy Feró nyomta a slágert: „Gyere, kislány, gyere, a diszkóklubban szól már a zene!”. Akkoriban kazettás magnóról mentek a számok, és a diszkósnak szóval, illetve a táncparketten kellett tartania a közönséget, ha éppen egy számhoz tekert vagy kazettát cserélt.

– Most speciális, digitális technikával, korszerű keverőpulttal, DJ-lejátszóval dolgozunk – ecseteli Fekete László. Ő melegíti be a közönséget két számmal, aztán Jobbágy Zoltáné a terep és a mikrofon. Lényegében már mindenki táncol, nosztalgiázva, felidézve a több évtizeddel ezelőtti élményeket. Jobbágy Zoltán The Doobie Brothers- és Kool & The Gang-muzsikákat is játszik, mint tette hajdanán Gyulán az ifiháztól, a Komlótól a Lidóig vagy Okányban és Kunágotán. Komoly lemezgyűjteménnyel rendelkezik, Gyulán a zenekedvelők klubját is vezette.

Míg Jobbágy Zoltán ma is vállal bulikat, Gedó József több mint 30 éve abbahagyta a diszkózást. A csabai Volán-klubban, a Gyöngy Presszóban is táncoltak a zenéire. Donna Summer- és Ken Laszlo-számokkal is visszamegy a közönséggel a múltba. Amikor például Békéscsabán, a Csaba Szálló télikertjében – ahol Fekete László diszkózott – vasárnap este 7-kor, 8-kor kezdődtek a bulik, már ötkor beültek a vendégek, hogy biztosan legyen helyük. A diszkó akkor legkésőbb éjfélkor, éjszaka egykor ért véget, manapság a fiataloknál a buli ilyenkor kezdődik.

Koritár Péter következik, a békéscsabai 8-as klubban – melyet a tulajdonosról Gizi bárnak is hívtak – nagyon jó diszkókat tartott. Nála is eltelt több mint három évtized azóta, amikor utoljára mikrofont vett a kezébe. Mauro- és Saragossa Band-számokat is felkonferál, majd lejátszik. Krista (Tata) Lajost a csabai Ezerjóból vagy éppen Dobozról ismerhetik azok, akik régen diszkóba járók voltak. Koritár Péter Bisquit- és C. C. Catch-slágereket is lenyom. Végül jön a házigazda, Fekete László. A 1970-es, 1980-as esztendőkben három törzshelye volt: az akkori kaszaperi autóscsárda, a magyarbánhegyesi Alabárdos étterem és Békéscsabán a Csaba Szálló télikertje, de diszkózott a csabai Rózsafában is.

Belanka János, a Csabai Csípős Blues Klub elnökségi tagja mondja, a Rózsafa számított jó ideig a legfelkapottabb diszkónak.

– Fiatalon ide jártunk csajozni, ami természetesen ritkán vagy annál is ritkábban jött össze, de nagyot mondani tudtunk a hódításainkról a haveroknak – meséli Belanka János. Fekete László 22 éves egyetemista fiát, Balázst is megtáncoltatja barátnőjével, Katával együtt, pedig Balázs nem igazán a diszkózenéért rajong. Most azonban némileg változik a véleménye.

– Egész jó, amihez hozzájárul a retró hangulat is – mondja Balázs. – Jó látni, hogy az idősebb korosztály mennyire élvezi ezeket a zenéket, tetszenek a diszkófények, a minilézerek. Ez már más fénytechnika, mint ahogy apa mutatta a régi, forgó diszkógömböket.

Emlékszem rá, a diszkó-gömböket követte a videó-diszkó: itt már tévéken is nézhettük tánc közben a különböző számokat.

– Ennek ugyanakkor megvolt az a hátránya, hogy a fiú és a lány nem elsősorban egymással, a zenével foglalkozott, hanem azt figyelték, hogy néz ki az adott sztár, miként öltözik, milyen a haja – ecseteli a diszkós.

Egy születésnapos vendég ünnepléséhez Halász Jutka: Boldog születésnapot! című örökérvényű slágere csendül fel, Fekete László hozzáteszi még Raffaella Carra: Tanti Auguri című dalát. Hogy egy magyar előadót is említsünk a Fekete-repertoárból, lejátssza Delhusa Gjon: Nika Se Perimeno című slágerét.

– Amikor a télikertben diszkóztam, egy kedves vendég odakiáltott: „lassú, tapadós bolerót is nyomjon, főnök” – meséli a diszkós. – Hallgattam rá, így minden programomban szerepel egy lassú számokból álló blokk.

Közben kiderül az is, egy olyan szórakozóhely volt Csabán, ahol mind az öt diszkós dolgozott, mégpedig a Fehér Galamb. Azt egyelőre nem tudni, hogy ugyanebben a felállásban tartanak-e még retró diszkót. Fekete László szerint azonban egy biztos: évente egyszer több régi diszkóssal együtt megtáncoltatják a közönséget. Úgy gondolja, a telt ház, a jó hangulat erre felhatalmazást ad. Másrészt pedig rengeteg régi sláger van a tarsolyukban, jobban mondva a lejátszóikon, melyekre most nem jutott idő.