Öt év után újra költenek batlák a Kis-Sárréten

A korábbi költésekhez hasonlóan most is egy vegyes gémtelepen fészkelnek, nagy és kis kócsagok, bakcsók, üstökösgémek, valamint kis kárókatonák társaságában. Az elmúlt húsz évben ez a faj ötödik ismert költése a Kis-Sárréten.

A batla az íbiszfélék családjába tartozik. Az Antarktisz kivételével szinte mindenhol költ. Hazánkban a múlt század ’20-as éveiben, a Kis-Balaton nádasaiban még több százas telepei voltak, majd ezek megszűnése után csak több évtized elteltével, az 1990-es években alakultak ki ismét állandó telepei, elsősorban a Hortobágyon.

Nálunk költő közeli rokona a kanalasgém, de ettől mind habitusában, mind színezetében jelentősen eltér. A batla távolabbról sötét színűnek látszik, közelről azonban jól látható, hogy tollazata igen sokféle színben pompázik. Alapszíne barna, de szárnya és háta violásan, zöldesen csillog, arcrajzolata fehér. Rejtőzködő életmódot folytat, ezért is nehéz megfigyelni.

A batlák a pólingokéhoz hasonló, lefelé görbülő csőrükkel rendszerint mocsarakban, lecsapolás alatt álló, sekélyebb vizű halastavakban kutatnak táplálék után. Főként békákat, apró halakat, piócákat, rovarlárvákat, férgeket esznek. A Kis-Sárréten költő példányok legtöbbször a környező mocsarakban táplálkoznak.

Fészekaljuk általában 4-5 tojásból áll, melyeket május második felében raknak le. A fiókák 21 nap kotlási idő után kelnek ki, s utána még több mint egy hónapig a fészekben maradnak, míg el nem érik röpképességüket. Költőterületeiken a batlákra a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy élőhelyeiket gyakran éppen a költési időben csapolják le. Magyarországon ez a veszély nem áll fenn, mivel itt szinte kizárólag védett területeken fészkelnek – adta hírül a Körös-Maros Nemzeti Park.