Egymás után zsebeli be táncos elismeréseit, díjait Gera Zoltán

A Magyar Táncművészek Szövetsége és a Nemzeti Táncszínház hagyománnyá vált gálaestjén a szövetség szakmai díjai mellett osztják ki a Fülöp Viktor Táncművészeti Ösztöndíjakat, összesen tízet.

Az idei esztendőben a néptáncművészeti kategória két nyertese közül a gyomaendrődi Gera Zoltán vehette át a rangos elismerést, aki jelenleg a Duna Művészegyüttes táncosa, valamint a Fitos Dezső Társulat tagjaként is remekel.

– Miként sikerült megpályázni az ösztöndíjat, és mivel jár az elismerés?

– Az ösztöndíjra Juhász Zsolt Harangozó Gyula-díjas táncművész, a Duna Művészegyüttes vezetője, Fitos Dezső táncművész, a Fitos Dezső Társulat vezetője, valamint annak koreográfusa, Kocsis Enikő táncművész, továbbá Kádár Ignác és Farkas Tamás néptáncosok terjesztettek fel. Többek között szakmai önéletrajzot és a munkásságomat bemutató videóanyagokat kellett beküldeni. Az ösztöndíj összege havi bruttó 200 ezer forint, melyet egy éven keresztül folyósítanak és amellyel szigorúan el kell számolnom.

– Mit jelent önnek a tánc?

– A tánc és azon belül a néptánc az életem, nagyon szeretem. Ebben érzem jól magam, ennek segítségével tudok kiteljesedni. Egyelőre el sem tudom képzelni, hogy mással foglalkozzak. Legutóbb, mikor a Fitos Dezső Társulattal és az Operettszínházzal közösen Izraelben vendégszerepeltünk, többek között közönség elé álltunk Tel-Avivben, Jeruzsálemben, és azt gondoltam, bár pályafutásom alatt rengeteg munkával és kihívással találtam magam szembe, el nem cserélném semmi másra.

– Mennyire érzi munkának a táncot, hiszen két helyen is dolgozik?

– Nyilván fárasztó napi szinten, de úgy érzem, a hobbimmal foglalkozhatok, tehát ez nem munka számomra. Főállásban a Duna Művészegyüttesben tevékenykedem, ha új műsorra vagy éppen versenyre készülünk, akkor feszített a tempó, így akár napi 8-10 órát is készülünk. De ha csupán kész, összeállított műsorok vannak, amelyet elő kell adni, az már lábban van, arra igazából már nem gyakorlunk olyan sokat. Majd pár óra szünettel megyek a társulathoz, ahol hasonló az iram. És ha új műsor van, akkor még külön készülök otthon. Többek között a Magyar Tudományos Akadémiáról kikért archív felvételeket nézek, az adatközlők tánclépéseit lemásolom és így tanulom a figurákat.

Élvezi minden pillanatát

Gera Zoltán jelenleg a Nemzeti Táncszínház az Elmúlt időkből – Bartók & Folk című előadásában lép fel mint táncmester. A mintegy 75 perces darabban szinte végig a színpadon van, ami kimerítő számára, de élvezi minden pillanatát, és már a bokája is meggyógyult. Ugyanis kiderült, a buzgó gyakorlás következtében tavaly elszakadt a bokaszalagja, ám ez nem hátráltatta abban, hogy többek között a januári Országos Szólótánc Fesztiválon is színpadra álljon, sőt ott kiérdemelte az Aranysarkantyús Táncos díjat is.

– A Győrfalvi legényes táncok között van egy bokatörés nevű figura, ahol kifordított bokával kell ugrálni. Sajnos, az egyik gyakorlás során túl sok súlyt tettem rá, és hatalmas reccsenés következtében elszakadt a külső bokaszalagom. Kétévente van ez a verseny, és mindenféleképpen el akartam indulni – hangsúlyozta a táncos.