2019.03.20. 13:45
A természetfilmek kedvelőit ülteti képernyő elé Széll Antal
Nádi sármány, nagy goda, piroslábú cankó, nagy póling vagy a szépséges szalakóta. Ezek a madarak mind a mozdulatlannak tűnő Alföld összetett élővilágát alkotják. Ha valaki nem ismerné őket, vagy csak szeretné megnézni, hogyan zajlik például a titokzatos, emberi szemmel ritkán látható túzokdürgés, annak mindenképpen látnia kell a Négy évszak a magyar pusztán című, gyönyörű képi és hangi világgal rendelkező, értékes üzenetet hordozó természetfilmet.
A film forgatókönyvének írója és operatőre, a dévaványai Széll Antal nem hivatásos természetfilmes, de hivatása a természethez köti. Alkotómunkáját szinte az összes szabadidejének felhasználásával végzi. Nem mellesleg elismert természetvédelmi szakember, a Pro Natura emlékplakett és a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt birtokosa.
– 2014-ben érlelődött meg a gondolat egy, a négy évszakot végigkísérő film elkészítéséről. Az elismert természetfilmes szakembert, Sáfrány Józsefet kértük fel a rendezésre, amikor a Média Mecenatúra támogatásával lehetőség nyílt az elkészítésre. Mivel az egész téma a szakmámba vágott, a narrációs szöveget is én írtam, és öt-hat jelenet kivételével az egész alkotást magam fényképeztem. 2016-ra készült el a film, és azóta nem csak a kötelező néhány adáson van túl a produkció. A vetítések után mindig sok telefonhívást kapok, amikor régi ismerősök, természetbarátok, szimpatizánsok jelzik elragadtatásukat és biztatnak hasonló alkotások elkészítésére.
– Mi inspirálta a film elkészítésénél? Volt valami vezérelve, ami motiválta az alkotás során?
– Régóta látom, hogy a televízióból egy mai gyerek már szinte jobban ismeri a távoli tájak jellegzetes vadjait, történéseit, mint esetleg azt a vidéket, ahol maga is él. Mivel kevés a magyar természetfilm, ha valaki kimegy a település szélére, ahol találkozik a jellegzetes növényekkel, állatokkal, sokukat a bemutatásuk hiányában fel sem ismeri, pedig számos olyan értéket rejt még szerencsére hazánk, melyek megtekintésére más országokból is ide jönnek a szakemberek. Munkámmal szeretném ismertté tenni azokat a természeti tájakat, növényeket és állatokat, amelyek bennünket körülvesznek.
– Milyen hatást szeretne elérni a nézőkben filmjével, filmjeivel?
– Az intézményes természetvédelem csak akkor tud hatékonyabb lenni, ha az emberek is megismerik természeti értékeinket, így el tudják majd fogadni azokat az erőfeszítéséket, amelyeket az ország, a társadalom tesz a megóvásukért. Nem személyes érdekből, hanem azért, hogy az utódainknak, a következő generációknak gazdagabb természeti örökséget adhassunk tovább. Szeretném, ha filmjeim inspirálóak lennének és megtekintve arra ösztönöznék az embereket, hogy kimenjenek a szabadba, és ismerjék meg ezt a sok csodát a saját szemükkel is.
Többéves kutatómunka előzte meg a film megszületését
Széll Antal elmondta, 1975 óta fotózik, a filmezésbe 1983-ban kóstolt bele az akkori lakóhelyén, Balástyán. Felszerelései először észrevétlenül kiegészültek, majd kicserélődtek a legmodernebb eszközökre.
– A munkám mellett a természetet jártam, elsősorban az ornitológia érdekelt, így bejártam az összes madártanilag értékes rezervátumot szerte az Alföldön. Kedvelt helyeim voltak a Kardoskúti Fehértó, a Kiskunság és a Hortobágy madárélőhelyei. Sokáig csak a fióknak dolgoztam, mert nagy filmek elkészítésére nem volt támogatás. Majd egyesületbe tömörültünk hasonló érdeklődésű barátokkal, és megalapítottuk a Fauna-film Egyesületet. Borzasztó sok terepmunka eredményeként komoly filmanyag gyűlt össze, főleg a magyar pusztatáj állapotáról, gazdag természeti értékeiről. Rendszeresen bedolgoztunk összefoglaló nagy filmekbe, magyar és külföldi alkotásokba egyaránt. Majd ezt követően jött az ötlet a négy évszakot végigkísérő film elkészítéséről.
