Idén is betáblázták a békési Mikulás naptárát

– „Mikulás-múltam” 2013-ig nyúlik vissza, amikor még középiskolások voltunk a békési Mezgében. Egy intézményi program részeként azt a feladatot kaptuk, hogy szervezzünk Télapó-ünnepséget a szintén az iskola berkeihez tartozó gyógypedagógiai egység óvodásai számára. A Mikulás szerep nekem már az alkatom alapján is kifejezetten testhez állónak számított, így önként, én öltöttem magamra a jelmezt – emlékezett vissza a kezdetekre némi öniróniával Serfecz Dávid. A békési fiatalember elárulta, a gyerekek kedvessége és öröme akkora érzelmi löketet jelentett számára, hogy egy évvel később nem is volt vitás, hogy ismét megszemélyesíti a nagyszakállú ajándékhozót.

– Az évek alatt hozzám nőtt ez a szerep – ecsetelte Serfecz Dávid. – A jelmezt is folyamatosan fejlesztettük, igyekeztünk még hitelesebbé tenni. A ruha, a csizma, de még a „szakállam” is alaposan megváltozott, ha lehet ilyet mondani, még hitelesebbé vált a mögöttünk hagyott néhány esztendőben.

Dávidot egyre több intézmény és család kezdte el hívni, hogy így szerezzenek örömet a legkisebbeknek.

– A Nefelejcs egyesület égisze alatt tavaly tettem eleget először ilyen felkéréseknek – mondta a fiatalember, aki a szervezet titkára is. – Ezekben a napokban pedig a délelőttöt általában az óvodákban és az iskolákban töltöm, délután három órától házhoz megyek a családokhoz.

Mint megtudtuk, a „Mikulás” naptára pedig alaposan megtelt, hiszen szerdán például délután három órától este kilencig be volt táblázva.

– Látogatásaim általában a hagyományoknak megfelelően zajlanak – mesélte tapasztalatairól Serfecz Dávid. – Becsöngetek, a szülők vagy a nagyszülők jönnek ki elém, és többnyire arra kérnek, hogy értékeljem néhány mondatban a gyerekeket. Természetesen mindig a pozitív dolgok vannak túlsúlyban, de azért előfordul, hogy megkérnek egy kis kedves fegyelmezésre is. Éppen kedden történt, hogy arra kellett figyelmeztetnem egy kisfiút, hogy egye meg a húst, mert nem igazán falatozik az abból készült ételekből. Jövőre meglátjuk, hatott-e a Mikulás jó tanácsa.

Serfecz Dávid kérdésünkre elmondta, a fogadtatás szinte mindig egyértelműen pozitív. A gyerekek többsége nagyon várja és jól fogadja, s vannak olyan csöppségek is, akik nagyon szeretnék látni a Mikulást, de amikor tényleg megérkezik, nem igazán tudnak mit kezdeni a helyzettel, nehezebben fejezik ki magukat. Ritkábban sírnak is a kis vendéglátók.

– Túlnyomó részt gyorsan sikerül megtalálni a közös hangot, és a kezdeti félénkség és visszafogottság pillanatok alatt elmúlik – tette hozzá. – Jó látni, ahogy feloldódnak és megélik ezeket a perceket.

A gyerekek mindig nagyon készülnek

– A gyerekek mindig készülnek dallal vagy verssel, esetleg mindkettővel – árulta el Serfecz Dávid. – Néha segítségre szükség van, és az anyukák kezdik el az éneket, de utána bekapcsolódnak, remekül belejönnek. Miután átadtam az ajándékot, a Mikulás másodlagossá válik, a csomagok kibontása veszi át a főszerepet. Akadnak olyan gyerekek is, akik még ezután is odajönnek és megölelnek, így köszönik meg. Ha a beszélgetésünk elején azt mondtam, hogy az óvodás gyerekek kedvessége 2013-ban egész évre muníciót szolgáltatott, akkor hozzá kell tennem, hogy ezek a pillanatok is rengeteget tesznek hozzá a mindennapokhoz.

Serfecz Dávidot civil szerepvállalása okán is rengetegen ismerik Békésen, de eddig még egyetlen óvodás vagy iskolás sem volt, aki rájött volna, hogy ő bújik meg a jelmez alatt.

– Ez azért is fontos, mert így nem vesszük el a legkisebbek Mikulásba vetett hitét sem – húzta alá. – A nagyobbak már nem vagy nem úgy hisznek, de még az esetükben sem másodlagos, hogy felismernek-e.