Díjat kapott a tarhosi és a békéscsabai tanya

– Úgy gondolom, hogy a díj az elmúlt huszonöt év munkájának eredménye – értékelte a sikert Molnár István, a tarhosi Libás tanya tulajdonosa. Mint elmondta, rendkívül nagy kitüntetésnek tartja, hogy az elmúlt negyed évszázadban az emberek megszerették, elfogadták, amit csinálnak, amivel foglalkoznak. Kérdésünkre Molnár István elmondta, az idei év is hasonlóan kedvezően alakult, mint az egy esztendővel korábbi időszak.

– Megtartottuk hagyományos, Szent György-, Szent István- és Szent Márton-napi nyílt napjainkat – ecsetelte. – Az év további részében pedig szintén több látogatót fogadhattunk, mint 2017-ben.

A vendégek úgy vélik, hogy a vendégasztal csak a gazdával együtt működik, vagyis Molnár István személyiségére is szükség van ahhoz, hogy minden a legjobb legyen.

Persze, a tanyára érkezők nagy kedvence, az elmaradhatatlan libapecsenye, a libatepertő, a libazsíros kenyér és a szintén népszerű mézes pálinka sem hiányozhat a palettáról, illetve szezonálisan disznóvágással is foglalkoznak. Így az esztendő vége felé rengetegen érkeznek Békéserdőre, családok, cégek munkatársai, hogy átbeszéljék a mögöttünk hagyott évet egy nagy falatozás közepette.

– Természetesen nagyon sokan keresnek fel minket Békés megyéből, de rengetegen jönnek az ország más részeiről és a határokon túlról is – fogalmazott a Libás tanya gazdája. – Mi pedig mindig igyekszünk úgy fogadni őket, hogy érezzék, ők a legfontosabbak.

Molnár Istvánék mintegy negyedszázada kezdték el a libatenyésztést a Tarhoshoz tartozó Békéserdőn, mert az állattenyésztés ezen ágazata kiszámítható volt, s képesnek tűnt arra, hogy egy családot eltartson, illetve némi fejlődésre is lehetőséget biztosítson. Akkor ezer libával kezdték a munkát, ami napjainkra megsokszorozódott. Amikor minden tekintetben stabilizálták a helyzetüket, 2005 körül elgondolkodtak a hogyan továbbról, az előrelépés útjairól. Pályázati támogatással elindították a falusi vendéglátást, aminek tematikáját természetesen az állattartás köré építették. A tanyára ellátogató vendégek megismerhetik az ott folyó tevékenységet a kisliba gondozásától a tollpaplanig. Bemutatóterem épült, ahol testközelből megismerhetik azt a sokrétű munkát, amely Molnár Istvánéknál zajlik.

– Bár másutt nem szokták elárulni specialitásuk titkát, mi mindig kivételt teszünk – mesélt a libasült készítéséről Molnár István. – A megkopasztott libát besózzuk, majd a kemencébe rakjuk, három-négy órán keresztül puhítjuk, végül pirosra sütjük.

A tavalyi siker után a szavazatok alapján ismét közönségdíjas lett a békéscsaba-kisréti Frankó-tanya–Haluskaház. Az elismerést Bartolák Mária tanyagazda vette át.

– Hatéves voltam, amikor meghalt az édesapám, így nagyon sok időt töltöttem édesanyám testvérénél, bérmakeresztanyámnál és férjénél, Frankó Pálnál, akik ezen a kisréti tanyán kezdték közös életüket, én szinte velük éltem – ecsetelti Bartolák Mária. – Apámként szerettem Palit, mindig ott tébláboltam körülötte. Iparosként, gumiszerelőként is ismerte és tisztelte az egész város. Az iránta és családjaink iránt érzett szeretetből, boldog gyermekkorom emlékére gondolva határoztam el, hogy teljesen felújítom és közkinccsé is teszem ezt a tanyát. Ezért lett neve: Frankó-tanya–Haluskaház.

A múlt év óta több előrelépés is történt az ingatlannál, csatlakoztak a Tanyasi tanösvény programhoz, bekerültek a tanyasi szálláshelyek közé. Hagyományos szalmazsákon öt vendég aludhat itt, de sokkal többen vehetnek részt például az ismeretterjesztő előadásokon.

– A felnőttek, nyugdíjasok szeretnek nosztalgiázni, felidézik gyermek- és ifjúkoruk tanyáját – mesélte Bartolák Mária. – Megkóstolják a szüleik, nagyszüleik vagy az éppen általuk is készített túrós, brindzás, mákos haluskát, a káposztás cvekedlit, a mákos-szilvalekváros derelyét. Maga a haluska a hagyományok szerint a sparhelton fő, pirul. Az idelátogató óvodásokat, iskolásokat három csoportra osztjuk. Az elsőt a veteményeskert növényei közé, a gyümölcsösbe vezetjük be, és tartunk számukra gyakorlati bemutatót. A második csoport tagjai addig az állatokkal ismerkednek. A harmadik csapat a haluskát gyúrja, és a maguk által készített tésztából haza is visznek.

Bartolák Mária elmondta, a díjra büszke a csabaiak miatt is, hiszen úgy rendezte be a tanyát, mint az őseik, és ezt az itt élők értékelik, visszautazhatnak az időben. Nagyon jól­esett számára, hogy ennyien a tanya mellé álltak, és támogatták szavazatukkal.

– A haluska mindig ott volt és most is ott lesz szenteste a család asztalán – hangsúlyozta a tanyagazda. – Az almát annyi darabra vágjuk, ahányan körbeüljük az asztalt, egy gerezd fokhagymát eszik mindenki fonott kaláccsal, ott a dió, az alma, a főétel pedig a túrós és a mákos haluska, valamint a mákos-szilvalekváros derelye. Mindent az asztalon hagyunk, hogy az angyaloknak is tudjunk adni.