A háború helyett spanyolnátha tizedelte meg a lakosságot

A több mint négyévi hősi halálok gyászos szerepét nem csak hét-, hanem hónapszámra átvette a spanyoljárvány. És ahogy a Békés írta száz esztendeje, az a legrettenetesebb, hogy nincs ellene orvosság. Fiatalok, öregek egyre dőlnek a kaszája alatt.

A lap írt arról, hogy a hadügyminiszter rendeletben hívta fel Békés megye alispánját, gondoskodjék az itt maradt hadifoglyok összeírásáról, mert csak így lehet legalább hozzávetőleges adatokat nyerni róluk. Az összeírás szerint Békésben 9500 fogoly volt. Ezek közül 42 maradt itt, 40 orosz és 2 olasz, akik már nem akartak hazájukba visszatérni. A hadból hazatért szegényebb katona családapák és más, igazolt szegénységben lévők a gyulai városházán cipőigazolványt kaptak. Ennek alapján a cipőáraknak csak a felét kellett kifizetniük, másik felét a Nemzeti Tanács pénztára segélyként állta.

A szénhiány miatt a Nemzeti Tanács kénytelen volt a villanyvilágítást korlátozni. Somogyi Imre rendőrfőkapitányi népbiztos hirdetményt tett közzé, melyben az összes üzlethelyiség záróráját este hét órában, a kávéházakét, vendéglőkét és kaszinókét este 10 órában állapította meg. Az élelmiszerüzleteken, ipari műhelyeken, étkezdéken, hírlapárudákon és gyógyszertárakon kívül más üzlethelyiségekben betiltották a villanyvilágítást. Magánházakban egy szobában csak egy égő éghetett. Az ellenőrzést a rendőrség gyakorolta, és a rendelettel visszaélők házaiból az áramot kikapcsolták.

Enyhült viszont a szesztilalom. A belügyminiszter a megyei alispánnal közölte, hogy megengedi a vendéglőkben és vendéglátóipari egységekben – kizárólag az étkezés ideje alatt, vagyis déli 12 órától délután 3 óráig és este 7 órától 10 óráig – személyenként három deci bor vagy három deci sör kiszolgálását. Pálinka és egyéb égetett szeszes italok kimérése továbbra is tilos volt, teához azonban egynegyed deci rumot adhattak. A rendelet megszegése kihágásnak számított, mely 15 napig terjedhető elzárással és akár 200 koronás pénzbüntetéssel is járhatott. Ezenfelül már az első esetben megvonták az italmérési jogot.

A Békés 1918 decemberében beszámolt arról, hogy a kormány birtokpolitikájának minél kedvezőbb keresztülviteléért vármegyénkből is többen felajánlják önként a mezőgazdaságilag művelt ingatlanjaikat. Így gróf Wenckheim Dénes és neje tudatta a vármegyei gazdasági egyesülettel, hogy mezőgazdasági ingatlanjaiknak 30 százalékát parcellázásra a Földművelésügyi Minisztérium rendelkezésére bocsátják.

Búza Barna földművelésügyi miniszter a vármegye alispánjához és a polgármesterekhez intézett leiratában utasította a városi és községi hatóságokat, hogy a hadból visszatért föld nélküli földműveseket írják össze. Hogy ki kaphat és ki nem kaphat földet, azt rendeletben szabályozták, miként azt is, hogy a felosztandó birtokokat milyen áron váltják meg. Leírták azt is, hogy a felosztható birtokok olyan nagyok, hogy azok hosszú időre fedezik a szükségleteket.

Újra kinyitották üzletüket

A háborúból hazatértek hirdetéseket adtak fel, és vállalkozásuk újbóli beindítását közölték, vagy munkát kerestek. Az egyik így szólt: „Tudatom, hogy a hadi szolgálatból hazatérve, Gyulán, a Burda-féle házban borbély- és fodrászüzletet nyitottam. A közönség szíves pártfogását kérem.” Egy huszonöt éves, keresztény vas- és gépkereskedő-segéd tudatta, hogy az olasz harctérről hazajött, segédi vagy gyári raktárnoki állást keres mielőbbi belépésre, nyelvismerete magyar, német és román.