Harmadik alkalommal állították ki a Csoda Műhely alkotásait

– Most már több mint kétéves a klub. 2016 június 14-én volt az első foglalkozásunk. Akkor még csak heten voltunk, majd hétről-hétre újabb alkotni vágyók csatlakoztak hozzánk. Jaminában sokszor 20-25-en is összejöttünk. Mostanában 10-15-en járunk össze hétfőnként. Sajnos az eredeti hét tagból már csak egy aktív tagja van a Csoda Műhelynek.

– Mi lehet ennek az oka?

– Eredetileg a Jaminai Közösségi Házban tartottuk a foglalkozásokat, utána viszont átjöttünk a Békés Megyei Könyvtárba. Sokan nehezebben jutnak el a belvárosba.

– Honnan jött az ötlet, hogy papírból készítsen használati és dísztárgyakat?

– Interneten találkoztam az ötlettel. Sokáig kerestem, hogy mit lehetne olcsón, vagy akár ingyen is csinálni. Papír rengeteg volt otthon, így először papírmaséban gondolkoztam, de amikor megláttam a fonott tárgyakat, rögtön beleszerettem, és elkezdtem kutatni hogyan is lehet azokat csinálni. Eleinte azt sem tudtam, hogy kezdjek hozzá. Az első kétszáz pálcám majdnem a kukában landolt. Kis gyakorlással végül belejöttem.

– Mi volt az a momentum, amikor látszott, hogy ez több lesz mint egy hobbi, amit otthon a négy fal között fog csinálni?

– A közösségi házban dolgoztam és megkértek rá, hogy fonjak egy dísztárgyat. Ekkor készült el a ház macskája, Jaminyau. Természetesen nagy kedvence lett a ház látogatóinak és mindenki álmélkodva és hitetlenül fogadta a tényt, hogy bizony újságpapírból készült. A második reakció általában az volt, hogy nekem is kell, én is szeretnék ilyet csinálni. Ekkor jött az elhatározás, hogy meg kellene osztani ezt a tudást másokkal is . A fő „lökést” Lukács Beatrix adta, aki sajnos azóta már nincs közöttünk. Az elindulásban nagyon sokat segített Baji Brigitta és Filó Péter és szerencsére a Csabagyöngye Kulturális Központ is teret adott nekünk.

– Mennyi alkotás készült az elmúlt két évben?

– Több száz dísztárgy és használati tárgy. A kiállításon ezeknek csupán töredéke van kiállítva, hiszen sokat otthoni használatra készítettünk illetve elajándékoztunk. Találkozhatnak néhány baglyos kosárkával a Békés Megyei Könyvtár pultjain, egy cicával a gyermekkönyvtárban, és azon se lepődjenek meg, hogy egy-két szemetes kosár is papírból van fonva. Többen mondták, hogy azért nem tudnak most semmit sem hozni, mert már eleve azzal a szándékkal fontak, hogy megajándékozzanak vele valakit. Egyébként nagyon jó a hangulat, van aki csak a társaság kedvéért jön közénk.

– Úgy tudjuk, hogy újrahasznosítják a szórólapokat, újságokat és abból készülnek el a dísztárgyak.

– Így van, majdnem minden szórólap és újság alkalmas, amit bedobnak a postaládába. Először megnézzük a papír szálirányát, majd csíkokat vágunk belőle és ezeket feltekerjük hurkapálcára. Amikor van pár száz darab pálcánk, akkor vagy azonnal fonunk belőle valamit és amikor kész, akkor festjük az alkotást, vagy fordítva előbb festjük a pálcát és a festett pálcákkal dolgozunk.

– Vannak állandó kiállítási darabok? Mik állnak a legközelebb a szívéhez?

– Van két közös alkotásunk. Az egyiket a föld napja alkalmából készítettük és van egy pávánk is, amit a Madarak és Fák Napja alkalmából fontunk. Évről évre egyre szebbeket alkotnak a tagok, mindenkinek megvan a saját stílusa, így nehéz akár egyet is kiemelni. Van egy tagunk, aki olyan szép kosarakat fon, hogyha az ember ránéz azt hinné, hogy vesszőből van. Egy másik fehér pálcákkal dolgozik és nagyon ötletes és mutatós lakberendezési tárgyakat készít. Mások a szakajtófonás mesterei, amit én magam is tőlük tanultam meg. Mindenki szépen fejlődik, hétről-hétre szebb munkadarabokkal büszkélkedhetnek. Mindenki kitartóan munkálkodik. Saját munkáim közül a Macskafogó című magyar rajzfilm főszereplőjének hasonmása Safranek és a piaci kosaram a kedvencem. A macska a foglakozásokon hűséges segítőtársam a papírfonás népszerűsítésében. A kosárral pedig több mint két éve nap mint nap bevásárolni járok. Mindenkit meglep a teherbírása.

– Úgy tudom, hogy a megyében több helyen érdeklődnek a foglalkozás iránt.

– Rendszeresen tartok a Békés Megyei Könyvtár és Rakonczás Szilvia, a könyvtár igazgatója jóvoltából foglalkozásokat. Megyeszerte könyvtárakba, kulturális házakba, iskolákba járok. Közel ezer gyerek ismerkedett meg ilyen módon a papírfonással.

– Ennyi év után tud még meríteni az internetről?

– Még mindig sok mindent tanulok, de vannak már saját magam által kitalált tárgyak is. Sőt, most is járok egy hatvanórás kosárfonó tanfolyamra, hogy bővítsem és mélyítsem tudásomat.

– Milyen jövőbeli elképzelései is tervei vannak a klubbal és a papírfonással? Lesz új közös alkotás?

– A közös alkotásunkat már elkezdtük tervezni. A következő kiállításunk a Békés Megyei Könyvtárban lesz ismét. Karácsonyi témájú dísz és használati tárgyakat fogunk csinálni és decemberben a főtéren is lesz foglalkozásunk.

– El lehet valamit árulni az említett közös nagy munkáról?

– Egyelőre csak annyit szeretnék mondani, hogy egy mandalában gondolkozom. Ehhez nyugodtabb időszak kell, így ebbe már csak jövőre fogunk belefogni.

A Körösök Völgye Látogatóközpontban tekinthetik meg az érdeklődők jövő hét péntekig a Csoda Műhely által papírból elkészített dísztárgyakat.

Alkotók: Bólya Jánosné Böbe, Borák Istvánné Juci, Csermákné Dribina Teréz, Galó Jánosné Évi, Kovács Zoltánné Erzsike, Mester Józsefné Kati, Várai Ildikó, Várdai Lászlóné Terike, Herpai Irma, Perczel Piroska, Varga Erzsébet, Benedek Zoltánné Magdi, Pataki Ferencné Judit, Nyárfádi Gáborné Kati, Valastyán Nándor