Gyászterapeuta segít feldolgozni a veszteséget

– A veszteségélményt rengeteg minden jelenthet már születésünktől kezdve: a számunkra fontos emberek halála, kapcsolatok vége, válás, szakítás, munkahely megszűnése, lakóhelyváltás, egészségünk, testi adottságaink, fiatalságunk, anyagi javaink, és bármilyen számunkra értékes, fontos dolgot jelentő, vagy elképzelés elveszítése – mondja Széllné Kovács Ibolya, a kórház gyászterapeutája és pszichológusa.

– Dolgunk akad ilyenkor a dühvel, az ellenállással, a tehetetlenséggel, a bűntudattal, a bánattal/szomorúsággal. Ezeket az érzelmeket sosem tanulhattuk meg a maguk teljességében átélni, átérezni, feldolgozni, illetve általában fogalmunk sincs, mihez kezdjünk a veszteségek okozta érzelmi fájdalmunkkal, rendszerint elkerülő- és menekülő utakkal próbálkozunk. „Erősnek” mutatjuk magunkat, a munkánkba menekülünk, rögtön új párkapcsolatba ugrunk fejest, vagy függőségekkel vonjuk el a figyelmet a fájdalmas és nehéz érzéseinkről.

Széllné Kovács Ibolya hangsúlyozza, a gyász a veszteségre adott normális és természetes reakció.

– Mindent meggyászolunk. A feldolgozatlan veszteségek halmozódnak és halmozottan negatív hatásúak. Lehet, ezek hatására azt hiszi az érintett, valami baj van vele. Az igazság viszont sokkal egyszerűbb ennél: csupán nem állt rendelkezésére elegendő hasznos információ, hogy az életében bekövetkezett veszteségeket meggyászolja. Ezért fektetett vagy fektet most is rengeteg időt és energiát abba, hogy elfedje a veszteségekhez társuló fájdalmas érzéseket. Ennek azonban nem kell így lennie. A megoldás nem az elkerülésben, hanem a megélésben van. Így a seb szépen kitisztul és begyógyul, s nem fog felszakadva még sajgóbban fájni. Sokan mondják, „engedd el, hiszen az élet megy tovább”, de senki nem segít, mit kell tenni, hogy ezt el is érje az ember. A gyászfeldolgozást támogató csoportos és egyéni segítségnyújtás nem csak lehetővé teszi ezt, hanem támogat, hogy el is érje az elengedést – zárja Széllné Kovács Ibolya.