Sokat tett a tehetségekért a csabai népművelő-pedagógus

– Mondhatni, nem szokványos módon jutott az elismeréshez. Mesélne erről?

– Érkezett egy e-mail, amiben az állt, hogy Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért díjat ítéltek nekem. Meglepődtem, hirtelen nem is tudtam, miről van szó, ezért felhívtam a gyermekeimet. A nagyobbik fiam csak annyit mondott: „Gratulálok, anya, de fogalmam sincs, mi ez a díj”. A kisebbik viszont jót nevetett, ő ugyanis tudta, miről van szó. Kiderült, a fiam már ­jóval előtte szólt, hogy „Anya, ­figyeld az e-mailjeidet”. Igen ám, de ­mivel ő zenél, s rendszeresen küld dalokat-dalkezdeményeket, így arra gondoltam, hogy egy ilyet jelzett most is, ezért nem is kérdeztem utána, hogy mire kell figyelnem. Aztán elmondta, ő már egy hete tudta a felterjesztőktől, hogy megkaptam az elismerést.

– Kiknek volt cinkostársa a fia? Ki terjesztette fel a díjra?

– A zenei táborunkból ketten vettek részt ebben, Csepelyi Zsolt szülőként, s Petruska András pályatársként, azaz a táborvezetőség tagjaként. Ők adták be az ajánlást. Ám, mivel írni kellett egy felterjesztést rólam, ezért a fiamat is bevonták. Ő fért hozzá titokban a számítógépemhez, onnan kapták a ­muníciót a projektjeimről. ­Mikor összeállt ez a kép, akkor gondoltam át az egészet, hogy miként, kik által is jutottam az elismeréshez, és mit is jelent ez. Nagyon meghatódtam, a szüleimet is felhívtam azonnal, és elmondtam nekik.

– … és itt még nem ért véget a meglepetés.

– Az átadó a Pesti Vigadóban volt. Két kísérőt lehetett vinni, az egyikük a nagyobbik fiam volt, a másikuk az egyik felterjesztőm lett volna. Ő az utolsó pillanatban visszamondta, mivel közbejött neki valami. Amikor vége lett az átadónak, a vigadóból kilépve a fiam mutatta, hogy merre menjünk. Ellenkeztem, mivel pont a másik irányból jöttünk, de végül elindultunk. És ekkor jött a meglepetés, néhányan a zenei táboros gyerekek és felnőttek – köztük ő is, aki lemondta a részvételt a díjátadáson – hirtelen előugrottak a bokrok takarásából és köszöntöttek. Elmondhatatlan érzés volt.

– Mit ismertek el a díjjal?

– Ezt a számomra nagyon becses díjat a zenei tehetségfejlesztő tevékenységemért kaptam, ami azért is értékes számomra, mivel nem vagyok zenész, s azért még inkább, mivel azok kezdeményezték, akikkel együtt dolgozom e területen. Nagyon büszke és boldog vagyok ettől. Én táborokat szervezek, illetve olyan lehetőségeket, eseményeket, ahol a fiatalok közösségben ­lehetnek, a zenével találkozhatnak, s ahol motiváltak lesznek a közösséghez tartozásra­ és a zenélésre. Mindkettőt rendkívül fontosnak érzem.

– Vidám, jó kedélyű, mosolygós, energikus személyiség. Honnan veszi az erőt, mi inspirálja?

– Ma már nem aggódok olyan dolgokon, hogy esik-e az eső vagy sem. Ez nyilván csak egy példa, de úgy gondolom, ha nem tudom megváltoztatni a dolgokat, nem kell vele törődnöm, ­elengedem. Véleményem szerint nincs szükség arra, hogy a világ minden gondját magunkra vállaljuk. Emellett próbálom észrevenni és megélni az apróbb dolgokat. Emlékszem, amikor az egyik gyerekem körülbelül hároméves volt, és sétáltam vele, elhaladtunk két lakóépület mellett. A házak közt egy kisebb, szobányi helyen szépen le volt kaszálva a fű. Ez nekem fel se tűnt, számomra ez olyan volt, mint bármely két ház közt egy üres placc. A kisfiam viszont megállt és azt mondta: „nézd, anya, milyen gyönyörű kis rét”. Megálltam én is, és elgondolkodtam: milyen igaza van, ilyen apróságoknak is lehet örülni, vagy olyan dolgok is lehetnek szépek, melyek mellett nap mint nap elrohanunk, és észre sem vesszük már. Én azt vallom, nyitott szemmel kell járnunk, és fontos meg­élnünk a dolgokat.

Névjegy

Kölcseyné Balázs Mária 1965. augusztus 5-én született Esztergomban. Az általános és középiskola elvégzését­ követően diplomát szerzett a Debreceni Tanítóképző Főiskolán, majd a Juhász Gyula­ Tanárképző Főiskola peda­gógia-művelődésszervező ­szakát is sikeresen elvégezte. A műszaki egyetemen közoktatás-vezetői szakon, a pécsi egyetemen művelődésszervező szakon szerzett egyetemi­ diplomát. A Békés Megyei Népművészeti Egyesület és a Gál Ferenc Főiskola munka­társa. Két gyermeke van, Attila­ (28) és Szabolcs (26).