Sokat tanulhattunk a lakásotthonban is

Lehet, hogy kevesebbet értem volna el, ha annak idején nem kerülök lakásotthonba – fogalmazott lapunknak egy fiatalember, aki több évet élt 15 esztendős kora után ilyen jellegű Békés megyei intézményekben. Nem titkolta, hogy akadtak nehézségek is, de véleménye szerint az előítéletek egy része nem teljesen valóságos.

Papp Gábor

A családi háttér, illetve anyagi helyzetünk romlása miatt 15 évesen kerültem be a lakásotthonba – árulta el lapunknak a fiatalember, aki 21 éves koráig négyszer költözött az intézményen belül, így esélyt kapva arra, hogy az iskoláit elvégezze.

Az egykori lakásotthonos férfival annak kapcsán beszélgettünk, hogy – amint lapunkban is megírtuk – Békésen az otthonházas fiatalok viselkedése egyre inkább zavarja a közelben élők mindennapjait.

A fiatalember úgy érezte, fontos, hogy a kívülállók is láthassák, milyen élet folyik valójában az intézmények falain belül. Elárulta, hogy Gyulán és Békésen is lakott lakásotthonban, de Dévaványán is eltöltött egy rövidebb időszakot.

„Ha akkor úgy határozok, hogy édesapámnál maradok, lehet, hogy kevesebbet értem volna el nehéz anyagi helyzetünk miatt” – így gondolkodik mai fejjel a fiatalember. Illusztráció: Shutterstock

– A társaim állandóan változtak, és előfordult, hogy valakire én is rászóltam a viselkedése miatt – ecsetelte. – Voltak olyan szomszédok, akik teljesen elfogadták a jelenlétünket, de előítéletességgel is találkoztunk. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ennek a létnek csak negatívumai vannak, el kell mondanom, hogy ez nem igaz. Gyakran sütöttünk, főztünk együtt a nevelőkkel, tanultuk az önálló életet. Ezekhez a programokhoz persze nem mindenki csatlakozott, hiszen voltak nehezen kezelhető vagy nemtörődöm társaink is. Egy vagy két nevelőnek átlagosan 12 gyermekre, illetve fiatalra kellett felügyelni, egy-egy otthonra négy-öt nevelő jutott összesen, akik nem egyszer saját szabadidejüket áldozták azért, hogy ami lehet, a legjobban működjön. Ez persze nem mindig sikerült, hiszen nem mindig voltunk könnyű esetek. Nekik pedig a mosásra, takarításra, a főzésre, a papírmunkára, a szülőkkel való kapcsolattartásra is figyelniük kellett, és nem a pénzért tették mindezt, hiszen nincsenek túlfizetve.

Felvetésünkre kifejtette, Békésen akadt olyan hely, ahol jól kijöttek a szomszédokkal, sőt, a mellettük lakók még a vasalásban is segítettek. Egy alkalommal előfordult, hogy a csirkéjük átszökött hozzájuk.

– Miután hosszas kergetés után elkaptuk a szárnyast, természetesen visszaadtuk nekik, jó mulatság volt – tette hozzá. Kérdésünkre elmondta, drog- és alkoholproblémák sajnos előfordultak. Mint leszögezte, nem mentség, de sokan a gondjaikat vezették le ezeknek a segítségével.

– Én is az intézetbe bekerülésem után ittam először, és a cigarettát is a kollégiumban próbáltam ki, de igyekeztem kordában tartani a dolgot, és elkerülni a függést – mesélte. Leszögezte ugyanakkor, hogy az otthon szabályai nem engedik, hogy bárki is alkoholt vagy drogot fogyasszon. A saját szűkebb társaságukban igyekeztek is arra figyelni, hogy ebből ne alakuljon ki probléma, de mindenkiért nem vállalhattak felelősséget.

Sok minden másként alakult volna
A jelenleg külföldön dolgozó fiatalember elárulta, hogy számára a legnagyobb nehézséget a bezártság okozta, és akadt egy olyan időszak, amikor a gyámjával sok mindenben nem értettek egyet.
– Nem fogadtam el, hogy nem a vér szerinti anyám, apám vagy mamám parancsol. A konfliktusok ebből fakadtak – ismerte el. – Mindez később rendeződött. Nem titok, hogy voltak olyan társaink, akikkel komolyabb gondok voltak. Néhányan javítóintézetbe kerültek, de az is előfordult, hogy haza.
Nekem is voltak összetűzéseim, de mivel kezdetektől olyan közösségbe kerültem, ahol a nagyobbak között voltam, hamar kivívtam a tiszteletet, és igyekeztem mindig segíteni, ha olyan dolgot láttam, amit nem éreztem helyesnek.
Szívesen emlékszem vissza a nevelőkkel folytatott beszélgetésekre, a közös munkákra, közös főzésekre, programokra, a balatoni nyaralásokra vagy a karácsonyi vacsorára.