Ötven éve van jelen a csabai piacon, a mai napig ő készíti az ételek zömét

Ahogy mondta a középfokú vendéglátó-ipari képesítéssel is rendelkező Gellény István, az építőipar nagyon vonzotta, de édesapja súlyos betegsége után nem volt választása. Gyúrni, sütni és árulni kellett a kolbászt.

– Az akkori csabai piac a Jókai utcától a víztoronyig terjedt, rengeteg árussal – emlékezett vissza Gellény István. – Mi a Jókai utcában árultuk a sült kolbászt, ott, ahol most a fagyizó található, aztán a Fészek-sarkon vártuk a vendégeket. Hajnali fél négytől talpon kellett lenni, mert jöttek például szekerekkel a gabonások, és ők már reggelizni akartak. Kezdetben adagra adtuk a sült kolbászt, kis- és nagyadagban, előbbi nyersen 10, utóbbi 15 dekás volt. Emlékszem, 407-es Moszkviccsal jártunk be a piacra. Édesanyám az orosházi Utasellátónál dolgozott, aztán otthagyta, mert bevonultam katonának, az üzletnek viszont mennie kellett, mert igényelték a vásárlók a Gellény-kolbászt.

Miután István leszerelt, még nagyobb lendülettel vetette bele magát a munkába, a csabai mellett a megye számos piacát járta sült kolbásszal és hurkával. A receptek édesapjától származtak, amiket később némileg módosított. Tizenöt esztendeje azonban ugyanolyan kolbászt készít, sőt, egy kis feldolgozóüzemet is létesített Csanádapácán. A megyén kívül is megismerhették termékét, ugyanis árult a szegedi Cserepes sori piacon. Közben a hobbijára, a futballra is szakított időt, az edzői képesítést többet között Pásztor Józseffel, Oláh Imrével együtt szerezte meg. Hogy a Csanádapáca keretét erősítse, alkalmazta többek között Kurucz Ádámot, Melis Bélát és Kanyári Zoltánt, a békéscsabai Előre egykori kiválóságait.

– Amikor 1978-ban megnyílt az új piac a jelenlegi helyen, két évig sátorban árultunk, aztán nyitottuk a kifőzdét, már a sült kolbászon és hurkán kívül más termékekkel is – ecsetelte Gellény István. – Úgy voltam vele, amit én szeretek, az valószínűleg másnak is ízlik majd. Így a pacal-, marha és csülökpörkölt vagy a lecsós kacsamáj, a sült tarja és oldalas egyaránt felkerült az étlapra. Minden nap én nyitok, de már nem hajnali fél négykor vagy négykor, mint egykoron, bár szerdán és szombaton azért fél hatkor már lehet falatozni nálunk. És ha már kinyitottam, nekiállok a sütésnek-főzésnek, a legtöbb ételt a mai napig én készítem. Mindent mérek az alapanyagoktól a fűszerekig, ezért mindig ugyanolyan ízű az adott étel.

És hogy a séf-vállalkozónak mi a kedvenc étele? Elmondta, bármi jöhet, a lényeg, hogy egy napot sem hagy ki néhány falat kolbász nélkül.

– Úgy gondolom, az építőiparban is megálltam volna a helyem, de a családi helyzet úgy hozta, hogy piacos, vendéglátós lettem – emelte ki Gellény István. – Nem bánom, hiszen mindennap láttam a munkám gyümölcsét. Ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy naponta hozni kellett ugyanazt a színvonalat, újítani, figyelembe venni, teljesíteni a vendégek elvárásait, kéréseit.

Névjegy

Gellény István 1951-ben született Csanádapácán. Ott töltötte gyermekkorát, majd Békéscsabán szerzett kőműves szakmunkás-bizonyítványt. A szakma kiváló tanulójaként egyből felvették a szegedi Vedres István Építőipari Technikumba. Feleségével negyven éve él boldog házasságban. Fiuk, Tamás közgazdasági főiskolát végzett, az Államkincstárnál dolgozik. Gellény István hobbija a kirándulás, kedvence Erdély, azon belül is Csanádapáca testvértelepülése, Apáca, ahol nagyon sok jó barátja van.