Javában aratnak a repcetáblákban Békésben

Míg ő a gombokat nyomogatta, én a hűtőn ültem, és figyeltem, ahogy eszi a gép a repcét, az ülések mögötti tartályban pedig egyre nő a mag mennyisége. Ha ezt John Deere megélhette volna, biztosan elcsodálkozna. Mármint azon, hogy hova jutott 1837-től, egy törött fűrész acéllapjától a világ és az amerikai férfi által alapított ekegyártó cég. „Nem adom a nevem egyetlen ekéhez sem, ami nem olyan tökéletes, mint amilyennek én a tökéleteset gondolom.” Ez volt a híres mondása, ami igaz az ő nevét viselő kombájnra 2020 nyarán, a Kereki-földeken is.

Hétlépcsős nevű kocsmában már Csabán és Szegeden is jártam, de hat lépcsőn most lépdeltem fel először rotoros – nem szalmaládarázós – kombájnba. Kint 28, a fülkében 18,5 fok. Szólt a zene a rádióból, közben Börcsök János bekalibrálta a műszereket a Poszáta Kft. táblájában. Kiemelte, automata üzemmódban vág a gép, ha áll a repce. Amennyiben elfektette a vihar, a szél, akkor kell kézi beállításra átállni. Ez a kombájn a szinte vízszintesen fekvő növények 80–90 százalékát is felszedi. Régen ennek a táblának a helyén tanyasor állt, és ahol az épületek voltak, könnyebben megfekszik a növény még most.

Ha már szél, a műszereken az az irány is beállítható, hogy a töreket, vagyis az összezúzott szalmát merre fújja, a leglényegesebb, hogy ne a még vágásra váró növényre. A széles vágóasztal 5-6 kaszás munkáját pótolja. Egy menetben 7,6 métert fogott be a kombájnunk televágó asztala, és „falatozta be” a repce hasznos részét, vagyis olyan magasságból a növényt, ahol már mag is található. Mert az olajmag a kincs, ez gyűlik a vezetőfülke mögötti tartályban.

Az ember azt gondolná, hogy órákat vesz igénybe, míg a 12 ezer literes tartály megtelik, de lényegében negyedóra alatt produkálta ezt a masina, mely kicsépeli, kirostálja a terményt. Amikor pedig már közeleg a tartálytelítettség, jelez a traktorosnak, hogy jöhet az ürítéséhez.

– Növénytermesztő gépészként végeztem, és már harminc éve dolgozom a mezőgazdaságban, többek között aratok is – ecsetelte Börcsök János. – A technika folyamatosan fejlődik, és immáron eljutottunk a precíziós gazdálkodáshoz. Ennek része, hogy a műszerek méterről méterre mutatják a hozamot, a levágott mennyiséget. Ezek alapján kiszámolható majd, hogy hol, milyen mértékű tápanyag-utánpótlásra lesz szükség. Nagyon fontos adat számunkra a növény nedvességtartalma. Az őszi káposztarepcénél a 8–9 százalék alatti az ideális, akkor nem kell szárítani. És ami szintén lényeges, ezzel a géppel 20 perces átállítás után már mehetünk akár búzát is aratni.

A pormentes, hűvös fülkében visszagondoltam a régi idők aratásaira – már nem is a sarlósra és a kaszásra –, amikor a kombájnnak még fülkéje sem volt vagy a fülke ajtóval nem rendelkezett. Hajdanán kaszával három nap alatt vágtak le egy hektár búzát, most kombájnnal egy óra alatt végeznek három hektárral. Ahogy Börcsök János elmondta, lényegében egyet nem tud a gép, a természetet, az időjárást befolyásolni. Utóbbi egyre szélsőségesebb, nem véletlen, hogy a megyei aratási koordinációs bizottságnál arról is beszámoltak, hogy egyes területekről aszály-, máshonnan belvízkárokat jelentettek be.

A kombájnost hagytam ebédelni. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy felálltam a hűtőről, így hozzájuthatott az aratási szalonnájához és a hideg ivóvizéhez. Búcsúzóul azért rákérdeztem a mackó- és a medvefogásra.

– Ha elöl volt dugulás a begyűrt gaztól, a vizes szalmától a ferde felhordónál, akkor mackóról beszéltünk; ha hátul a szalmarázó ládánál történt mindez, akkor a nagysága miatt már medvéről – világosított fel. – A mostani korszerű kombájnok és a tisztán tartott búzák miatt többnyire csak mackó- vagy medvesajt létezik, az is a kombájnos tarisz­nyájában.

Videó: Gál Csaba

Kombájnról traktorra váltottam, és Tuska Andrást arról kérdeztem, hogy a masina ilyen jó vagy a földút, ugyanis nem rázkódtunk egyenetlen talaj vagy nyomvályúk miatt.

– Ha jobbra néz, pont egy útjavítást láthat – mondta a Poszáta Kft. munkatársa. – Nagyon odafigyelünk az útjavításokra, -karbantartásokra, ezekhez is megvannak a megfelelő gépeink, eszközeink. Fontos ez a járművek védelménél, a táblákba eljutásnál, a terményszállításnál is. Bakhátakat alakítunk ki az utakon, hogy lefolyjon kétoldalt a víz. Másként nagyobb csapadék után kátyúk keletkeznének, és ezek egyre mélyülnének.

Beértünk a telepre, ahol lebillentette a traktoros a repcemagszállítmányt. Balló Lázár nem sokkal utána hozta be a terményt. A fiatalember Kétegyházán végzett mezőgazdasági gépészként: – Gyermekkorom óta az volt a vágyam, hogy traktoros legyek – hangsúlyozta. – Ha meghallottam otthon egy-egy ilyen jármű hangját, már rohantam ki. Bütykölöm, javítom is a gépeket, szóval azt csinálhatom, amit elképzeltem magamnak.

A telepen tisztítják is a repcét, az eladás után pedig jellemzően külföldre kerül ki. Repceolajat készítenek belőle, biodízel előállítására használják, de egyre népszerűbb a repceméz is. A határban megtanultam azt is a növényről, hogy termése a becő, mely 5–10 cm hosszú, keskeny. Egy-egy becőben 15–40 mag található.

Kollégáimmal visszafelé tartva még az út mellett láttunk kisfácánokat átfutni a földúton, sárga színben pompázó napraforgókat, szépen fejlődő, magas kukoricákat. Aztán visszacsöppentünk a határból a városi létbe, de olyan élményekkel lettünk gazdagabbak, hogy az őszi betakarítást sem hagyjuk ki.